Magyar–magyar találkozó Huszton

Október 18–19-én négy város református gyülekezetének tagjai találkoztak, tanácskoztak Huszton.
A Huszti Református Gyülekezet évek óta testvérgyülekezeti kapcsolatot tart fenn a székesfehérvári református gyülekezettel. A kapcsolatok most még szorosabbá és még szerteágazóbbá váltak, hiszen a székesfehérváriak erdélyi, szerbiai, felvidéki gyülekezetekkel is jó viszonyt ápolnak és tartanak fenn, így a múlt hét végén négy gyülekezet találkozójára került sor Huszton. Székesfehérvárról (Magyarország), Gyulafehérvárról (Románia, Erdély) és Bácskossuthfalváról (Szerbia, Vajdaság) összesen 17 vendég, a gyülekezetek lelkészei, gyülekezeti tagjai érkeztek Kárpátaljára.
A találkozó első napján, október 18-án Gudor Botond gyulafehérvári lelkipásztor hirdetette Isten igéjét Ézsaiás könyvéből (61:1-4): „És megépítik a régi romokat, az ősi pusztaságokat helyreállítják, és a puszta városokat megújítják, és a régi nemzetségek pusztaságait.” Az istentiszteleten szó volt a közösségek jelenlegi helyzetéről. Gudor Botond, Móricz Árpád bácskossuthfalvai, Somogyi László székesfehérvári és Józan Lajos huszti református lelkipásztor beszélt a sztálini diktatúra utáni felszabadulásról, továbbá arról, hogyan bontakoztak ki a gyülekezetek, hogyan állt helyre életükben a régi rend az azóta eltelt negyed évszázad folyamán.
Másnap, a vasárnapi istentiszteleten Móricz Árpád tolmácsolta Isten Igéjét a Krónikák Könyvéből (2Krón 20:1–22), kiemelve, hogy „sokféle harc, háború volt már és van ezen a földön, de van egyfajta harc, amely nem ellenünk folyik, hanem értünk, és ez az Isten harca. Isten harcol értünk, hogy örök békességet adjon”. A templomkertben felavatott kopjafák mellett Gudor Botond a kopjafák motívumainak jelentéséről, üzenetéről beszélt az egybegyűlteknek, majd a vendéglátók és vendégeik felkeresték a huszti romvárat, Sajánt, Visket és Técsőt.
A találkozásnak Isten segedelmével folytatása is lesz majd.

em