Könyvajánló: Korforduló

Sáfáry László: Korforduló. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1969.

Sáfáry László kárpátaljai költő 1910. november 16-án született Munkácson. Az elemi iskolát szülővárosában kezdte el, majd a sátoraljaújhelyi római katolikus reálgimnáziumban folytatta tanulmányait.
Első verseit 12-13 évesen vetette papírra.
A középiskola befejezése után a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem magyar–latin szakát végezte el 1941-ben. Tanulmányai mellett versek írt és újságírással foglalkozott. Az Út és a Kórus című lapok szerkesztője volt, majd a Független Szemle nevű irodalmi, kritikai és társadalomtudományi folyóirat munkájába kapcsolódott be.
Első önálló verseskötete, a Lendület 1931-ben jelent meg Munkácson a Welber Bérelt Nyomda kiadásában, s Illyés Gyula a Nyugatban írt róla kritikát.
1935-ben a munkácsi Tipografia Nyomda jelentette meg a szerző második kötetét, a Verhovinát, melyet még Radnóti Miklós is véleményezett.
1936 után Budapesten élt, többek között jó ismerőse lett Kassák Lajos, Radnóti Miklós, Simon Andor.
1939-ben a munkácsi magyar–orosz nyelvű tanítóképzőben, illetve a Munkácsi Magyar Királyi Árpád Fejedelem Gimnáziumban tanít magyar és latin nyelvet.
1942-ben behívták katonának; az orosz frontra került, ahol 1943 januárjában eltűnt.
Sokáig mostoha gyermeke volt a kárpátaljai költészetnek, s csak kevesen hallottak róla. Az első két kötetében megjelent 80 verse mellett közel ugyanennyi maradt kéziratban.
Így ír róla S. Benedek András: „Költészetében különleges hangsúlyt kap a tájélmény. Úgy is, mint a koholt törvények értelmetlen rendjét ellenpontozó szabadabb világ és úgy is, mint a mindig hazaváró szülők, az otthon jelképe. Az útnak indító közösség sorsa a szülőföld, a gyermekkor emlékeit őrző táj sorsával azonosul Sáfárynál. A haza, hazafiság, a hódítók elleni harc fogalmait az otthoni táj féltő szeretete jelenti számára.”