Rákóczi-kirándulás

Több mint harminc diák indult útnak a Cserkészliliom a Keresztény Ifjúságért Jótékonysági Alapítvány és a BGA Zrt. támogatásával a CSÚCS-programok 2014 projekt keretein belül, hogy megismerje szűkebb pátriáját. Többek között az egykori Rákóczi családhoz köthető épületeket és intézményeket tekintettük meg. Az indulás előtti napokat készülődés előzte meg, tanulmányoztuk azon települések történetét, melyeken a későbbiekben áthaladtunk.
Első utunk a munkácsi várba vezetett, ahol meghallgattuk a vár történetét, meglátogattuk a múzeumokat, kiállításokat, közös fotókat készítettünk. Ezt követően a Munkácsi Szent István Líceumba látogattunk el, ahol Kristofori Olga igazgatónő bemutatta a tanintézményt. Meggyőződhettünk róla, hogy a beruházásoknak köszönhetően a diákok kiváló körülmények között folytathatják tanulmányaikat, az intézmény egyre bővül. Épp a fatüzelésű kazánok beüzemelésének lehettünk tanúi. Megtudtuk, hogy alapítványi iskolaként négyszeres gázárat kell fizetniük… Találkoztunk egy osztályközösséggel, megtekintettük a szaktantermeket, új épületrészeket.
Következő állomásunk a munkácsi II. Rákóczi Ferenc Középiskola volt, ahol Kolcsinszkij János igazgatóhelyettes szívélyesen fogadott bennünket és bemutatta az intézményt. Az iskolaudvaron elhelyezett Rákóczi-szobornál közös fényképet készítettünk. A városközpontban található Rákóczi-kastélyban jelenleg művészeti oktatásügyi intézmény működik, ennek ellenére beengedtek minket és megtekinthettük az állandó kiállítást, valamint Munkácsy Mihály szobrát. Az épület mellől indult a közelmúltban a 25 km-es gyalogos emlékmenet Szolyvára. A városnézés során érdekes volt még a kéményseprő szobra is. Továbbhaladtunk, majd megkoszorúztuk a város végén található, podheringi csata emlékére állított kőobeliszket. 1849. április 22-én a magyar és ruszin nemzetőröknek, honvédeknek és népfelkelőknek sikerült az országba betörő császári hadakat Munkács alatt feltartóztatni és meghátrálásra kényszeríteni. A podheringi csatát nem tartják számon a szabadságharc jelentős ütközetei között, számunkra mégis fontos, mert jelzi vidékünk magyar és ruszin népének összefogását, bátor helytállását és szabadságszeretetét. Itt szokták a helyiek nemzeti ünnepünket méltatni minden év március 15-én.
Utunk legtávolabbi pontja a Szolyvai Emlékpark volt, ahol a beregszászi emléktáblánál elhelyeztük a megemlékezés koszorúit. Feliratok tömege és sok ismerős családnév jelezte, hány meg hány férfi esett áldozatul 70 évvel ezelőtt. Megtekintettük az első világháborús emlékművet is. Délután utunkat a Schönborn-kastélynál szakítottuk meg. Helyén egykor egy fából készült vadászkastély volt, mely a Rákóczi család tulajdonában állt. Jelenleg a Kárpáti szanatórium működik az épületben. Ittunk a Szépség forrásából és üdítő sétát tettünk a kastélykert területén, míg ránk nem sötétedett.
Ezúton köszönöm meg a Bethlen Gábor Alapnak, hogy az idén több projektünket is támogatta: közösségépítő utazásokat, táborokat, eszközbeszerzést, valamint a Sinkovits Imre Cserkész- és Közösségi Ház fenntartását.

Bárdos István