Könyvajánló: Kagylóének

Füzesi Magda: Kagylóének. Régi és új versek. Kráter Műhely Egyesület, 2012.

Füzesi Magda, a Kárpátaljai Forrás Irodalmi Kör egyik alapítójaként az elsők között fogalmazta meg az 1944-es deportálások sorstragédiáját, majd a hallgatásra kárhoztatottság tragikumát, a kimondhatatlanságot és a kollektív bűntudat visszás és fájdalmas érzéseit.
Lisztóczky László irodalomtörténész utószavában jól jellemzi e gazdag asszonyi költészet mélységeit: „Elsősorban az egyszerű szépségek és az intim hangulatok kifejezője, a mindennapok örömei és gondjai, az élet apró jelenségei, miniatűr szépségei, a „csendes csodák” igézik meg. Főként tájleíró költészetében nyilatkozik meg mámoros élet- és szépségszeretete, a szülőföld iránti hűsége. Újabb verseiben nemcsak Kárpátalja varázslatos tájait, hanem az anyaország és Erdély természeti szépségeit is magához öleli.”
„Költészetének fő erőssége az egyszerűség és természetesség, a látvány és a látomás között félúton egyensúlyozó jelképiség gazdag asszociációs játéka” – emelte ki Füzesi Magda költészetének jellemző vonását Bertha Zoltán irodalomtörténész.