A Tejútrendszer eddig ismert legrégebbi naprendszerét fedezték fel

Tudósok egy nemzetközi csoportja felfedezte a Tejútrendszer eddig ismert legrégebbi, 11,2 milliárd éves naprendszerét.
A bolygórendszer csaknem 2,5-szer olyan idős, mint a Földet is magában foglaló Naprendszer. Maga a világegyetem 13,8 milliárd éves.

A Kepler-űrteleszkóp segítségével talált Kepler-444 nevű csillag körül öt bolygó kering, ezek a Földéhez hasonló méretekkel rendelkeznek.

A kutatók felfedezésükről az Astrophysical Journal című szaklapban számoltak be. A Birminghami Egyetem által vezetett kutatásban dán, amerikai, ausztrál, portugál, német és olasz tudósok vettek részt.

A göttingeni Max Planck Naprendszerkutató Intézet (MPS) szerint a Kepler-444 körüli bolygórendszer hasonlít a 4,5 milliárd éves Naprendszerhez belső magjához, amelyhez a Merkúr, a Vénusz, a Föld és a Mars tartozik. A Napnál 25 százalékkal kisebb csillag 117 fényévre van a Földtől. Körülötte öt bolygó kering a Líra csillagképben, a bolygók nagysága a Földénél kisebb, a Merkúré és a Vénuszé közé tehető.

A bolygók olyan közel vannak a Kepler-444-hez, hogy kevesebb mint tíz nap alatt kerülik meg, és hőmérsékletük sokkal forróbb, mint a Merkúré, így lakhatatlanok.

A kutatók szerint a felfedezés által a csillagászok többet tudhatnak meg a bolygók kialakulásáról. „Mire a Föld kialakult, ezen rendszer bolygói már idősebbek voltak, mint a Föld most. Az új felfedezés jelentősen befolyásolhatja eddigi képünket az univerzumról” – véli Tiago Campante, a Birminghami Egyetem kutatója, a tanulmány vezető szerzője.

„Az eredmények bebizonyítják, hogy az univerzum 13,8 milliárd éves történetének nagy részében keletkeztek a Földhöz hasonló méretű bolygók. Ezért elképzelhető, hogy az univerzum korai szakaszában is létezhettek életre alkalmas világok” – fogalmazott Campante.

A szakértői csoport az aszteroszeizmológia módszereivel dolgozott. A Kepler űrteleszkóp segítségével megfigyelték a Kepler-444 csillag rezgéseit, melyeket a csillagban keletkező hanghullámok okoznak. „A rezgések hatására ingadozik a csillag által a világűrbe sugárzott fény erőssége. Ebből következtetünk a csillag átmérőjére, tömegére és korára” – fejtette ki Saskia Hekker, az MPS kutatója.

A bolygók felkutatásában azok csillag körüli mozgása segíti a tudósokat. Amikor a Kepler-444 körüli röppályáján a bolygók elhaladnak a csillag és az űrteleszkóp látótere előtt, részben kitakarják a csillagot és elhomályosítják a fényét. Ebből számolják ki a szakértők a csillag és a bolygók méreteinek egymáshoz viszonyított arányát.