Amikor kevés a fény

Megfigyelhető tendencia a kárpátaljai hajtató kertészek körében, hogy egyre inkább elnyújtják a termesztési időszakot. A kora tavaszi – késő téli növénytermesztés azonban felvet néhány problémát.
Elterjedtek a szilárd fűtőanyaggal üzemelő kazántípusok, megfelelő fűtőrendszer segítségével pedig akár márciusban is ültethető melegigényes zöldségféle fólia alá. Ezen növényfajok hőigénye ily módon kielégíthetőnek tekinthető, ám ebben az időszakban (kora tavasszal) a legfőbb termesztést korlátozó tényező a fényhiány. Különösen a palántanevelés idején szembeötlő, hogy a kellő melegben, megfelelő tápanyag- és vízellátás esetén sem kielégítő a növény fejlődése, mert kevés fényt kap. A jelenség oka lehet a rövid nappali megvilágítás, a gyakori borús időjárás vagy akár a szennyezett fóliaborítás is. Nemhiába mondogatják a kertészek, hogy könnyebb meleget csinálni, mint elegendő fényt. Erre kínál megoldást a pótvilágítás.
A napfény különböző hullámhosszú sugarak formájában éri el a Földet, amelyek lefedik a látható fény egész tartományát. A besugárzás több mint fele látható fény, kisebb része hősugárzás, néhány százaléka pedig ultraibolya sugárzás. Az emberi szem a megvilágított testtől visszaverődő fényt érzékeli. A látható fény hullámhossz-tartománya 380-tól 720 nanométerig terjed.
Mesterséges megvilágítással pótoljuk a hiányzó fényt. A fehér fénnyel megvilágított növény általában zöldnek látszik. A színkép zöld összetevője visszaverődik és eljut a szemünkbe, de erre az összetevőre értelemszerűen nincs szüksége a növénynek. A vörös és a kék hullámhossz-tartományok azok, amelyek a fotoszintézishez szükséges energiát szállítják.
Léteznek kifejezetten a vörös és a kék összetevőkre alapozott lámpák – HPS-lámpák. A nátriumgőzlámpák az ennek megfelelő tartományban működnek, fényhasznosításuk elérheti a 30 százalékot. A bevitt villamosenergia 70 százaléka eközben hővé alakul. Megjegyzendő, hogy a közönséges izzólámpa, amelynek a fénye a leginkább hasonlít a napfényéhez, csak 3 százalékos fényhasznosítással működik.
Mekkora megvilágítás (hány lux) szükséges a növénynek? A növények táplálkozási folyamatát fotoszintézisnek nevezik. Bármely növény életben maradásához adott mennyiségű fényre van szükség. Ez a szükséges fénymennyiség fajtától függően más és más, hisz vannak árnyékkedvelő és fényigényes növények. Az általunk leggyakrabban hajtatott növények jól fejlődnek 3000–50000 lux pótfénnyel megvilágított termesztő berendezésekben. Ezek a luxértékek elektromos teljesítményben is meghatározhatók (watt). Kultúrától függően a szükséges fénymennyiség négyzetméterenként 50–250 W bevitt villamos teljesítményt jelent. Amennyiben rendelkezésre áll a megvilágítandó terület nagysága (négyzetméterben), akkor azt meg kell szorozni a bevinni kívánt négyzetméterenkénti wattszámmal, és így megkapjuk a területre vonatkoztatott teljes villamosenergia-teljesítményigényt.
A lámpák darabszámának meghatározásához ez utóbbi értéket el kell osztani a felhasználni kívánt lámpatípus teljesítményével és így kapjuk meg a világítótestek darabszámát.
Fontos tényező a növényzet és a lámpa távolsága. A távolság és a megvilágítottság négyzetesen és fordítottan arányos. Kétméteres szerelési magasság alatt ne használjunk 400 W-osnál erősebb lámpát. Ha a lámpa nincs készre szerelve, akkor hasznos egy olyan tükröző (paraboloid formájú) felülettel kiegészíteni a jobb hatásfok érdekében, amely a lámpa fényét a növényekre vetíti.
A megvilágítás napi terjedelme a növény fajtájától is függ. A paradicsompalántákat 16–18 órán keresztüli, a paprikát 14 órás, míg az uborkát akár folyamatos megvilágításban is részesíthetjük.
Mint a fenti számításokból is kiderülhetett, a pótmegvilágítás a növekvő energiaárakat is figyelembe véve nem olcsó beruházás. Véleményem szerint legfeljebb a korán kiültetésre kerülő palánták nevelésénél alkalmazható gazdaságosan.

Őrhidi László,

a „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadója