Egyre több tengeri állatot fenyeget az emberi eredetű hulladék
Egy átfogó tanulmány eredményei szerint a tengeri állatok közel 700 fajánál dokumentálták eddig a találkozást emberi eredetű hulladékkal, úgymint műanyaggal vagy üveggel.
A Plymouth Egyetem kutatói bizonyítékot találtak arra, hogy a világszerte feljegyzett esetek alapján mintegy 44 ezer állat és egyéb élőlény esett csapdába vagy nyelt le ilyen törmelékeket. A műanyag felelős a dokumentált esetek közel 92 százalékáért, míg az összes vizsgált faj 17 százaléka fenyegetett vagy mérsékelten fenyegetett a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) vörös listája szerint, ilyen többek között a hawaii barátfóka, az álcserepesteknős és a szürke vészmadár.
A Marine Pollution Bulletin folyóiratban publikált tanulmány szerzői, Sarah Gall és Richard Thompson többféle forrásból begyűjtött bizonyítékokat vetett egybe, amelyek a csapdába esést, a lenyelést, az ökoszisztémákat érintő fizikai károkat, és a tutajozást (ez esetben a fajokat a törmelék szállítja tova) dokumentálták.
Gall szerint a törmelékek hatása a tengeri élővilágra igen aggasztó, a hatások messze nyúlóak lehetnek, a lenyelést és a csapdába esést tartják a legkárosabbaknak. A tudományos irodalomban a 60-as években kezdtek el feltünedezni az ilyen jelentések, az elhullások jól dokumentáltak voltak a madarak, teknősök, halak és tengeri emlősök között.
Eredményeik szerint összességében 693 fajnál dokumentálták a találkozást törmelékkel, ebből közel 400 beléjük gabalyodott vagy lenyelte őket. Az incidensek világszerte jelentkeztek, de leggyakrabban Észak-Amerika keleti és nyugati partjainál, valamint Ausztráliában és Európában.
A műanyag kötelek és hálók felelősek a csapdába esések nagy részéért, az incidensek többsége északi simabálnákat, leves-, álcserepes- és közönséges cserepesteknősöket, illetve az északi sirályhojszát érinti. A lenyeléses esetek többsége műanyagdarabkákat foglal magában, a leginkább érintett fajok ismételten a közönséges levesteknős és sirályhojsza, továbbá a Laysan-albatrosz, a kaliforniai oroszlánfóka, az atlanti lunda és a nagy vészmadár.
„Kiderült, hogy a tengeri teknősök összes ismert faja, illetve a tengeri emlősök és madarak összes fajának több mint fele érintett a tengeri hulladékok kérdésében, a szám pedig a legutóbbi átfogó vizsgálat óta növekszik” – mondja Gall. Hozzátette, a hulladékban csapdába esett állatok esetében közel 80 százalékban közvetlen sérülést vagy elhullást okozott a szemét.
A szerzők szerint, míg a lenyelést felölelő eseteknek csak négy százalékáról tudvalevő, hogy károsodást váltott ki, további tanulmányokra van szükség a majdnem halálos esetekre nézve, különösképpen az anyagcserét és szaporodást érintő hatásokra koncentrálva.
Richard Thompson, a tengeri környezetben jelenlévő mikroműanyagok egyik vezető szakértője hozzátette, a tengeri szeméttel találkozás különösképpen aggasztó a veszélyeztetett fajoknál, és a vizsgálatban felsorolt fajok 17 százaléka mérsékelten fenyegetett, sérülékeny, veszélyeztetett vagy kritikusan veszélyeztetett az IUCN vörös listája szerint. Ennélfogva egyértelműen kijelenthető, hogy a tengeri szemét hozzájárulhat a fajkihalásokhoz.