A húsvéti szokásokról röviden

A tavasz legnagyobb eseménye a húsvét, Jézus Krisztus feltámadásának ünnepe. A karácsony mellett az év egyik legjelesebb egyházi alkalma. Ám vele ellentétben nem övezi annyi hiedelem és szokás. Mindössze a keresztények ünnepét jelenti, melyet hosszú böjt és bűnbánat előz meg, amely a bűnöktől való megszabadulás időszaka.
Húsvét vasárnapján a legnagyobb szerepet a szentelmények kapják, ugyanis a településeken a katolikusoknál mai napig is szokás a pászkaszentelés. Vagyis húsvét vasárnapján nagy, ún. pászkakasokkal (pászkakosárral) indulnak az emberek a templomba, melyekben különböző ételeket visznek szentelni. Ezen szentelmények között helyet kap a pászka, sonka, tojás, sajt, só, kolbász, túró, bor, torma… Hazatérve ezekkel az ételekkel terítik meg az asztalt. A szokás szerint az ételek morzsáját sem szabad kidobni vagy az állatoknak adni, mivel minden darabkája szentelt. Egykor a templomi szertartás után mindenki szinte versenyszerűen sietett hazafelé – akkoriban még gyalog jártak a templomba –, mert úgy tartották, hogy aki hamarabb hazaér, az szerencsésebb lesz. Gyermekkoromban külön látványosságként szolgált a szentelés után a templomkertből kiáradó tömeg, mely díszes, nagy kosarakat cipelve sietett hazafelé. Ma már csak az autók dübörgését hallani.
A húsvéthétfő a magyarlakta településeken a locsolkodásé. A szokás eredete a régi időkbe nyúlik vissza, alapja pedig a víz megtisztító és megújító erejében gyökerezik, modern formában pedig a mai napig megmaradt. Vidékeken néhol még napjainkban is kútvízzel locsolják a lányokat, a legtöbb helyen azonban különféle kölnivizekkel helyettesítik ezt. A locsolkodás hagyományának egyesek bibliai eredetet is tulajdonítanak, mivel a feltámadást hírül vivő asszonyokat vízzel lelocsolva próbálták a katonák lecsendesíteni. A locsolás után a fiúk a régi időkben hímes vagy festett tojást, szalonnát kaptak cserébe. Ezeket a vörös vagy lila hagyma héja, vörös káposzta vagy a zöld dió levének segítségével festették különböző színűre. Több helyen ma is adóznak e nemes hagyománynak, s húsvét előtt már elkészítik a hímes és festett tojásokat, hogy legyen mit a legényeknek osztogatni hétfő reggel.
A húsvéti locsolkodásnak is megvannak a kialakított formái. Néhol csoportosan járnak a legények húsvét ünnepén. A kisfiúk inkább kora reggel mennek el a lányos házakhoz, s az elmondott húsvéti versért cserébe kosaraikba tojást kapnak. Az idősebb legények este látogatják meg a lányokat. Ilyenkor illik őket terített asztal mellé ültetni, és süteménnyel, borral, pálinkával megvendégelni.
Mondhatnánk, hogy a szokás Kárpátalja legtöbb településén ma is él, azonban kicsit átalakult formában. A szülők többsége már nem bajlódik a hagymahéj gyűjtögetésével, hogy aztán azzal fesse a tojásokat, vagy nem fáradnak a viaszos tojás rajzolásával sem. Sokkal egyszerűbbnek tűnik, ha megvásárolják az üzletekben előre elkészített díszes tojásokat, a csokoládéból készült nyuszikat. Vagy pedig a kémiai alapanyagú festékekkel festik pirosra, kékre, zöldre a tojásokat. Kevés ház maradt, ahol még őrzik a hagyományt, és ma is kézzel készülnek a szebbnél szebb tojások.

Gál Adél
Kárpátalja.ma