„Mindenképpen jó volt, hogy magyar iskolába jártam”

Sajnos, nemegyszer előfordul, hogy magyar szülők – bár lakóhelyükön magyar iskola vagy iskolai tagozat is működik – ukrán tanintézetbe vagy kéttannyelvű iskolák esetében az oktatási intézmény ukrán tagozatába íratják be gyermekeiket. Úgy gondolják, gyermekük csak abban az esetben tanulja meg az államnyelvet, ha ukrán iskolába jár, pedig sok-sok példát hozhatunk fel annak bizonyítására, hogy ez nem igaz.
– 2007-re elvégeztem a Tisza­újhelyi Általános Iskola magyar tagozatát, majd a középiskolai osztályokat is a Técsői Magyar Tannyelvű Református Líceumban, utána pedig tesztvizsgára jelentkeztem a független vizsgaközpontban, ahol 142,5 pontot kaptam, így megkezdhettem tanulmányaimat az Ungvári Nemzeti Egyetem történelem szakán – fejti ki a tiszaújhelyi Csala Róbert. – Akkor már alapszinten ismertem az ukrán nyelvet, azóta pedig sokat fejlődtem az államnyelv elsajátítása terén. Az 1. évfolyamon még csak 30 százalékban értettem meg az ukrán nyelvű előadásokon elhangzottakat (a foglalkozások felét magyar, felét viszont ukrán nyelven tartották, illetve tartják), most viszont, végzősként már 70 százalékban megértem, miről van szó. A városban járva, ukránokkal érintkezve is „rám ragadt” a nyelv, emellett az államnyelven írott tankönyvekből is tanulok, s a megértésükhöz fejlesztenem kellett, illetve fejlesztenem kell a nyelvtudásomat.
Tanulmányaim során nagyban segített az a körülmény, hogy az általános iskolában és a líceumban – magyarul tanulva – elsajátítottam a történelemtudomány alapjait, és megfelelő alapokkal rendelkeztem ahhoz, hogy a független vizsgaközpontban, majd az egyetemi vizsgákon is jó eredményt érjek el történelemből – folytatja. – Nem hiába mondta Bessenyei György, hogy „minden nemzet a maga nyelvén lesz tudóssá, másén soha”. Ez így igaz. Amellett a többi egyetemi vizsgán is jól teljesítettem, összességében 4,2-es az átlagom, s egy félév kivételével mindig kaptam ösztöndíjat…
– Ötödik osztályos koromig a Tiszaújhelyi Általános Iskola magyar tagozatába jártam, majd a szüleim átírattak a Nagyszőlősi Perényi Zsigmond Középiskolába, s ott végeztem el a 6–9. osztályt. Ezt követően 2009-ben felvételiztem a Munkácsi Humán-pedagógiai College-ba, ahol a felvételi vizsgák során magyar, illetve ukrán tollbamondást kellett írnom, s az utóbbira is kaptam annyi pontszámot, hogy felvegyenek – magyarázza a szintén tiszaújhelyi Bilák Andrea, a Tiszaújlaki Széchenyi István Középiskola alsó tagozatos tanítónője.
Mint beszélgetőtársam elmondja, a college-ban a szaktantárgyakat magyarul tanulta, összességében viszont a tantárgyak felét ukránul oktatták. Az államnyelven tartott előadásokat eleinte csak 40-50 százalékban értette, de azután egyre jobban kezdte felfogni azok tartalmát. Ebben segítette, hogy jórészt idegen nyelvi környezetbe került, mivel a kollégiumban többségében ukránok laktak, emellett tanulták is az államnyelvet, illetve oktatásának módszertanát, s az utolsó évfolyamon – a 4.-en – már jól beszélte az ukránt.
– 2013-ban befejeztem a col­lege-ot, és a Rivnei Sztepan Dem­jancsuk Nemzetközi Köz­gazdasági-Humán Egyetem alsó tagozatos tanítói és pszichológiai szakainak levelező tagozataira jelentkeztem – folytatja beszélgetőtársam. – Természetesen az államnyelven kellett felvételiznem, de ekkor már 90 százalékban elsajátítottam azt, és sikerült is bejutnom. Most is tanulok, s ezzel párhuzamosan oktatok is a tiszaújlaki magyar tannyelvű középiskolában.
A magyar iskolában való tanulás nem jelentett akadályt abban, hogy továbbtanuljak. És szerintem a magyar gyermekeknek anyanyelvű iskolába kell járniuk. Csak ott ismerik meg a történelmünket, a gyökereinket – fejti ki Bilák Andrea…

– Szülőfalumban, Tiszaúj­helyen végeztem el általános iskolai tanulmányaimat a helyi általános iskola magyar tagozatán, majd 2005-ben, a Nagyszőlősi Perényi Zsigmond Középiskolában az érettségi bizonyítványt is megszereztem – emlékezik vissza a nem is olyan távoli múltra az ugyancsak tiszaújhelyi Mihók Richárd, az Ungvári Nemzeti Egyetem történelemtanára. – Ezt követően felvételire jelentkeztem az Ungvári Nemzeti Egyetem magyar történelem és európai integráció szakára, sikeresen letettem a felvételi vizsgákat, köztük az ukrán nyelvvizsgát is, és első „nekifutásra” bejutottam.
Az egyetemen 50-50 százalékot tett ki a magyar, illetve az ukrán nyelvű előadások aránya, s bár beszélgetőtársamnak eleinte nehezen ment az utóbbiakon hallott szövegek megértése, később egyre jobban kezdte felfogni az ott elhangzottakat. Rengeteg ukrán diáktársa is volt, s a velük való beszélgetések során is mindinkább gazdagodott a nyelvismerete, emellett az államnyelven írt tankönyveket is olvasta, és ez is közrejátszott ukrántudása gyarapodásában. A 2–3. évfolyamon már jól beszélte az államnyelvet, s bár a vizsgákat felerészben magyarul, felerészben ukránul tette le, az utóbbiakra is általában jeles osztályzatot kapott.
– A Tiszaújhelyi Általános Iskola magyar tagozatán, valamint a Perényi Zsigmond Középiskolában nagyon jól elsajátítottam a történelemtudomány alapjait, így az egyetemi tanulmányaim során már tudtam mire építeni – folytatja Mihók Richárd. – Az ember az anyanyelvén tudja legjobban elsajátítani a tudást, ezért mindenképpen jó volt, hogy magyar iskolába jártam. Itt jegyezném meg, hogy 2003-ban velem együtt huszonhárman fejeztük be a Tiszaújhelyi Általános Iskola magyar tagozatát, tizenheten főiskolát vagy egyetemet végeztünk, és a többiek is – egy-két kivételtől eltekintve – technikumban vagy szakiskolában tanultak tovább…
Beszélgetőtársam az egyetemi diploma megszerzése után felvételizett az aspirantúrára, s bár ukránul kellett vizsgáznia, a történelemvizsgát kitűnőre, a többit pedig jelesre tette le. Az aspirantúrán már minden előadást ukránul tartottak, de jól értette az elhangzottakat, jelesekre vizsgázott, s 2013-ban sikeresen be is fejezte tanulmányait. Jelenleg az egyetem adjunktusa, a ma Kárpátaljának nevezett terület középkori történelmére szakosodott, előadásokat tart, mellettük a beregszentmiklósi reneszánsz várkastély régészeti feltárását is vezeti, és a kandidátusi disszertációját is írja…
Láthattunk hát három fiatalt, akik magyar iskolákat végezve jutottak be részben idegen nyelvű felsőoktatási intézményekbe, ahol szép eredményeket értek el. A boldogulás útján egyáltalán nem jelent akadályt az anyanyelvű iskolába járás, sőt éppen ellenkezőleg, hatalmas előnyökkel jár. És nemzetrészünk fennmaradása szempontjából is fontos, hogy gyermekeink magyar iskolába járjanak, mert csak ott ismerik meg kultúránkat, történelmünket. A magyar iskolarendszer megmaradásunk egyik alappillére, s a szülőföld védelméért, a magyar szabadságért, ha kellett, fegyvert fogó őseink emléke kötelez minket arra, hogy maradjunk hűek iskoláinkhoz, és ne asszimilálódjunk.

Lajos Mihály