„S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára”

Mi, magyarok, ha a múltunkra tekintünk, hajlamosak vagyunk csak a vesztes világháborúkra, a „málenykij robotra”, a levert szabadságharcainkra gondolni.

Pedig a honfoglalás óta eltelt 1100 év nagyobbik részében, az első hatszáz esztendőben Magyarország erős középhatalom volt, nemhiába írta Kölcsey Ferenc a Himnuszban: „S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára.” A Salánki Mikes Kelemen Körben június 28-án történelmünk e dicsőséges eseményéről, Bécs Mátyás király általi elfoglalásáról, illetve nagy uralkodónk aktív külpolitikájáról emlékeztek meg abból az alkalomból, hogy Hunyadi Mátyás 530 éve, 1485. június 1-jén foglalta el seregével a császárvárost.
Felmerülhet, persze, a kérdés: miért nevezte Kölcsey búsnak a diadalmas hadat. Nos, azért, mert Mátyás híres, erős zsoldosseregét fekete seregnek nevezték – de csak a király halála után. Talán azért, mert az uralkodó elhunytát követően katonái gyászszalagot viseltek, ám egyéb vélemények is vannak, a kérdés máig sem tisztázott. Tény viszont, hogy a sereg a korabeli Európa egyik legütőképesebb haderejének számított, melynek fényes fegyverténye volt a császári székhely meghódítása…
A jeles esemény kapcsán megtartott rendezvény kezdetén Lajos Mihály, a Salánki Mikes Kelemen Kör elnöke röviden bemutatta az előadót, az 1981-ben Verbőcön született, a Verbőci Általános Iskolát, a Nagyszőlősi Perényi Zsigmond Középiskolát, majd a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola történelem–földrajz szakát elvégzett Székely Gusztávot, a Salánki Mikes Kelemen Középiskola történelemtanárát, aki S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára. A magyar külpolitika vázlata Mátyás király idején címmel tartotta meg előadását.
A történész megidézte a kort, s felvázolta az 1443-ban, Kolozsvárott született Hunyadi Mátyás életét. Szólt a Hunyadi-párt és az ellene fellépő főurak közötti küzdelemről, arról, hogy miután 1458-ban Mátyás trónra lépett, ellenfelei – négy évvel később – a Habsburg-házból származó III. Frigyes német-római császárt választották ellenkirállyá, aki haddal is vonult hazánk ellen. Ám a fiatal magyar uralkodó megvédte címét, elérte, hogy a császár ismerje el magyar királynak, cserében viszont a békeszerződésbe belefoglalták, hogy amennyiben Mátyás fiú utód nélkül hal meg, a Habsburgok öröklik a magyar trónt.
Mátyás ezt követően a Boszniát elfoglaló, s ezzel Magyarországot – dél felől – még jobban fenyegető törökök ellen fordult, és sikerült is elfoglalnia Észak-Boszniát, tovább erősítve a déli végvári rendszert. Majd nyugati irányú terjeszkedésbe kezdett: meg akarta szerezni a cseh királyi címet, s az ezzel együtt járó német-római birodalmi választófejedelmi rangot (Csehország ugyanis a Német-római Birodalom alárendeltségébe tartozott, a mindenkori cseh király pedig választófejedelemként beleszólhatott a császárválasztásba, illetve a birodalom politikájába). Így Mátyás tervének sikere esetén növekedett volna saját maga és Magyarország nyugati befolyása. 1468-ban megkezdődött az elhúzódó cseh háború, melynek során a cseh rendek egy része királlyá választotta Mátyást, aki elfoglalta Sziléziát és Morvaországot. III. Frigyes azonban a magyar uralkodó ellenfeleit támogatta, s a Csehföldet uraló, ugyancsak cseh királyi címet viselő I. Ulászlót ismerte el választófejedelemnek. Mátyás válaszul segíteni kezdte a császár belső, birodalmi politikai ellenfeleit, majd 1477-ben háborút indított III. Frigyes ellen, s győzelmeivel rákényszerítette ellenségét, hogy Ulászló helyett mégis őt ismerje el választófejedelemnek. Majd a cseh háború megegyezéses békével zárult: mind Mátyás, mind Ulászló megtarthatta cseh királyi címét, valamint az általuk birtokolt tartományokat.
III. Frigyes azonban nem fizette ki az 1477-es békében általa megígért 100 ezer arany hadisarcot, s Mátyás – részben ezért, részben minél több birodalmi tartomány elfoglalása, a magyar hatalmi-gazdasági pozíciók erősítése végett – 1482-ben ismét hadat üzent a császárnak. Csapatai kettős ék alakban nyomultak be Ausztriába, s III. Frigyes seregei kénytelenek voltak meghátrálni előttük. Mátyás sorban foglalta el a várakat, váro­sokat, bevette Hainburgot, Bruck am der Leithát, Korneuburgot, Bécsújhelyet. Elfoglalta Alsó-Ausztria, Karinthia és Stájerország tartományokat,1485. január 29-én pedig megkezdte a császár által elhagyott birodalmi főváros, az erős védelmi rendszerrel megerősített Bécs ostromát. III. Frigyes nem tudott felmentő sereget küldeni, s 1485. június 1-jén a várost feladták. Mátyás bevonult Bécsbe, majd ide tette át a székhelyét. 1490. április 6-án azonban agyvérzés következtében elhunyt, mielőtt lezárhatta volna a háborút, illetve házasságon kívül született fia, Corvin János számára biztosíthatta volna a magyar trónt (törvényes örököse sem az első, sem a második feleségétől nem született)…
Halála után nyugati hódításai elvesztek, s Mátyás központosító és terjeszkedő, a királyi hatalmat, valamint Magyarország európai pozícióit erősítő uralmát a központi hatalom és hazánk gyengülésével járó Jagelló-kor (a lengyel Jagelló-dinasztiából származó II. Ulászló és a szerencsétlen sorsú II. Lajos uralkodásának az időszaka), majd a „török világ” követte. Történelmünk első, fényesebb hatszáz éve után jött négy, fénytelenebb évszázad. De reméljük, hogy a történelem tengerén a hullámvölgyeket – a jövőben – újabb hullámhegyek követik még…
L. M.