Három a magyar igazság! – Interjú Pásztor Zoltánnal

Idén 17. alkalommal rendezték meg Kárpátalján a Szülőföldem szép határa – kisebbségi rádiós- és televíziós fesztivált. Az eseményt a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. és az MTVA is támogatta. A zsűri a rádiós műsorból 44-et, televíziós produkcióból 71-et értékelt, a szakmai összejövetelen három magyar alkotást díjaztak. A jeles rendezvény részleteibe Pásztor Zoltán, a rádiós zsűri elnöke avatott be minket.

Ukrajna ma nem a nyugalom országa. Mennyiben van békítő hatása egy ilyen fesztiválnak?
Abszolút lehet, ez a fesztivál egyik célja, ezért is unikális. Arról szól ez a fesztivál, hogy hogyan lehetne békében élni egymás mellett.

A fesztiválon magyar kisebbségekkel foglalkozó műsorok is szerepeltek?
Igen, az egyik a harmadik helyezést érte el. Egy újvidéki kolléga például egy nagyon érdekes család életébe pillantott be: a Szerbiában élő família női tagja magyar, a férfi szlovák. A műsor az ő saját identitásukat mutatta be, egymás nyelvét is megtanulták, egymás ünnepeit is ünneplik. Valóban érdekes a felvetés: két kisebbségben élő egy idegen országban.

Technikailag hogyan oldják meg a művek megértését, hiszen a seregszemlén számtalan nemzetiségi produkció szerepelt.
Általában tolmáccsal, de például nagyon fontos szerepe van a rádiós hatásnak is. Gyakran meg se nézzük a lefordított leírást, hanem a fülünkre hagyatkozunk, hogy milyen hangok vannak, hogy mennyire használ effekteket, hogy milyen sokhangú. Egy jó rádióműsornál az első két percben lehet következtetni az egészre. Egy krími tatárokról szóló műsor például egy újszülött felsírásával kezdődött, amire mindannyian felkaptunk a fejünket. Kiderült, hogy ő az első krími újszülött, aki már az új lakóhelyén látta meg a világot.

Hogyan valósul meg a közmédiában a kisebbségvédelem, mint közszolgálati érték?
Sok kisebbségi konferencián jártam már, és büszkén állíthatom, hogy egyedülálló, ami Magyarországon van: a közszolgálati média 24 órás napi műsorfolyamban mutatja be a 13 itt élő kisebbséget magyarul, és az ő nyelvükön egyaránt. Nem csak beszélünk róla, hanem teszünk is értük. Ez talán az eredményekből is látszik, hiszen három magyar produkciót díjaztak a döntnökök.

Mit lehet tudni a támogatók szerepéről?
Ha nincs az MTVA, nincsen fesztivál; ezt az ukránok is tudták. Az ukrán televízió ezért két élő közvetítéssel – a megnyitóról és a díjátadóról- jelentkezett. A televíziós díjakat Havasi János kollégánk adta át, a rádiósokat pedig én. Nagyon jó alkotásokat viszünk a fesztiválra, jó műsorokkal képviseljük magunkat. Ez fontos, mert ez egy nemzetközi zsűri, ahol hat-hét külföldi kolléga is jelen van.
A hely szelleme is megérintett; nagyon szeretem a kárpátaljai magyarokat, turistaként is, nem csak a munkából. Gyakran járok Ungváron, Munkácson és a környékbeli falvakat is előszeretettel látogatom. 2009-ben megnyertem a rádiós fődíjat, így a sors ajándéka, hogy már negyedik alkalommal vehetek részt a zsűri munkájában.

A fesztivál fődíját, az Arany havasi gyopárt az Ez volt a sorsom című dokumentumfilm kapta. Hernády Zsolt alkotása Kápolnapuszta, az elnéptelenedett sváb szellemfalu történetét dolgozza fel. A település teljes férfi lakosságát kivégezte a bevonuló szovjet hadsereg, a túlélők nagy részét pedig a háború után származásuk miatt telepítették ki. A legjobb operatőri munkáért járó díjban Szél Zsolt részesült A csendes Dunánál című dokumentumfilm képi világáért. A rádióműsorok kategóriájában a legjobb zenei rendezés díját Vasvári Annamáriának, a Magyar Rádió munkatársának az alkotása nyerte el.

MTVA