2015. szeptember 18., péntek

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon_type=”selector” icon=”Defaults-heart” img_width=”48″ icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_style=”none” icon_color_bg=”#ffffff” icon_color_border=”#333333″ icon_border_size=”1″ icon_border_radius=”500″ icon_border_spacing=”50″ title=”Névnap” read_more=”none” read_text=”Read More” hover_effect=”style_3″ pos=”default” icon_animation=”fadeIn”]Diána – római eredetű; jelentése: ragyogó.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon_type=”selector” icon=”Defaults-user” img_width=”48″ icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_style=”none” icon_color_bg=”#ffffff” icon_color_border=”#333333″ icon_border_size=”1″ icon_border_radius=”500″ icon_border_spacing=”50″ title=”Idézet” read_more=”none” read_text=”Read More” hover_effect=”style_3″ pos=”default”]„Jó emlékezni arra, amin keresztülmentünk. Az ilyen emlékezésben erő van mindig, és bizonyságtevés csüggedések ellen. S van benne bölcs tudása annak, ami emberi megpróbáltatások fölött magasan lebeg, és méltóságos tisztán. Isteni igazságnak. Mely abban áll, hogy élünk. Mégis élünk. És süt reánk a nap.”

Wass Albert

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column width=”1/1″][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-93d0a7-78d7″][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Erdélyi Béla (Hátmeg, 1891. május 25. – Ungvár, 1955. szeptember 19.) Festőművész, a kárpátaljai festőiskola egyik megalapítója. Másodéves rajztanár-jelöltként  Budapesten  figyeltek fel tehetségére. 1913-ban állami ösztöndíjjal a kecskeméti művésztelepre került, ahol Olgyay Ferenc és Iványi-Grünwald Béla voltak a mesterei.  A rajztanárképző elvégzése után négy évet Münchenben töltött, majd egy évig Olaszországban folytatta tanulmányait. Innen Lengyelországba, majd Svájcba és Párizsba ment, ahol a gargilesse-i művésztelepen a modern francia festőkkel dolgozott hosszabb ideig. 12 éves külföldi tartózkodás után tért haza, egyszerű középiskolai rajztanárnak. Előbb Munkácson, majd Ungváron dolgozott. Ekkor már több kiállítás volt mögötte: 1913-ban Budapesten az Akadémián,  1923-ban Münchenben a Glastpalastban., 1927-ben Prágában, 1928-ban Olmützben1930-ban Párizsban a Champs Élysées-n,  1931-ben  Brüsszelben, Pozsonyban és Kassán  többször is volt tárlata. 1931-ben Ungváron megalakult a Kárpátaljai Képzőművészek Egyesülete, amelynek alapítói Erdélyi, Boksay, Cupal, Kaigl és Ozsdián voltak. Az egyesület 1944 végéig működött. Utódja az Ukrajnai Képzőművészeti Szövetség kárpátaljai tagozata lett, amelynek Erdélyi volt első, létrehozó elnöke. Ungváron képzőművészeti főiskolát alapított, amelynek szintén ő lett az első rektora. A főiskola hamarosan megszűnt, a helyette megalakult iparművészeti szakiskolát szintén Erdélyi igazgatta. Szeretett volna „Kárpátaljai Barbizont” teremteni.

1949-ben azzal vádolták meg, hogy a „képzőművészetben kozmopolita nézeteket követ”, ezért megpróbálták tevékenységében akadályozni. Festészetében egy-egy részleten keresztül a természet lényegének megragadására törekedett. Hagyatéka Kárpátalja szellemi értékeinek egyik legnagyobb kincse.

Egykori ungvári lakóházának falán (ma Erdélyi u. 3.) emléktáblát helyeztek el.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

 

MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

– Megszületik Simándi József Kossuth-díjas operaénekes (1916)

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-7d0a7-78d7″][vc_column_text]HALLGASS TÖBBET, BESZÉLJ KEVESEBBET!

 

„… legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra…” (Jakab 1:19)

Ha hallgatás helyett beszélsz, az bajba sodorhat. Két lúd épp délre készült repülni, amikor egy béka megkérdezte, hogy csatlakozhatna-e. Megkérdezték, hogy mégis hogyan tehetné? „Könnyen – felelte a béka. – Ti ketten egy ágacskát fogtok csőrötökbe, én pedig belekapaszkodok a számmal.” El is indultak. Az emberek odalentről nézték és csodálták csapatmunkájukat. A trió már jó utat megtett, amikor valaki felkiabált neki: „Milyen nagyszerű megoldás! Kinek az ötlete volt?” „Az enyééééééém!” – kiáltotta nagyra tátott szájjal a béka. Mindig következménye van annak, ha kitátod a szádat! Tanulj meg tehát hallgatni! Plutarkhosz mondta: „A beszédesek senkire se hallgatnak, hiszen mindig ők beszélnek. Az első rossz, ami azokat kíséri, akik nem tudnak csendben maradni, az, hogy nem hallanak semmit.” Hallgatni anélkül, hogy tudásod fitogtatnád vagy közbevetnéd véleményedet, olyan tulajdonság, ami érettségedet bizonyítja. Larry King mondta egyszer: „Minden reggel emlékeztetem magam arra, hogy amit én mondok, semmit sem tanít nekem. Így hát, ha tanulni akarok, akkor hallgatnom kell.” Jézus tudott hallgatni, figyelni másokra, ezért aztán mágnesként vonzotta magához az embereket. Kétségkívül voltak idők, amikor fáradt volt, és nem volt hozzá kedve – de mégis figyelt rájuk, meghallgatta őket. Amikor a tanítványok fontoskodtak egymás között, a farizeusok háborogtak és rosszat terveztek, Jézus a fontos dolgokra összpontosított. Ő meghallgatta az embereket, aztán szólt hozzájuk, és az emberek követték. A meghallgatás sokszor hatékonyabb, mint a beszéd. Sőt, minden beszélgetésben van egy pont, amikor kevesebbet kell mondanod, és többet kell hallgatnod. Ilyenkor nemcsak azt hallod meg, amit mások mondanak, hanem azt is, amit Isten mond neked!

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]