Értékteremtés Nagyberegen
Benépesült Nagybereg központja október 10-én. Ekkor került sor ugyanis az I. nagyberegi csipkebogyó- és beregiszőttes-fesztiválra.
Az alkalom ünnepi istentisztelettel vette kezdetét a református templomban, majd a település központjában folytatódott.
Mi köze van Nagyberegnek a csipkebogyóhoz? Tulajdonképpen semmi, és mégis sok, hiszen bárhová megyünk a település határában, mindenhol találkozunk csipkebogyóval – mondta nyitóbeszédében Bíró András, a fesztivál megálmodója és főszervezője, aki arról is beszélt, hogy hogyan született meg ennek a rendezvénynek a gondolata.
Köszöntötte a jelenlévőket dr. Torzsa István, a Beregszászi Magyar Konzulátus konzulja, Bimba Ferenc, a közigazgatás járási alelnöke. Pécsvárad önkormányzatának képviseletében László Miklós tolmácsolta jókívánságait a helybélieknek. Csok Márta, Nagybereg polgármestere reményének adott hangot, hogy a fesztiválnak a jövőben lesz még folytatása. Ezt követően díszpolgári oklevelet adott át Nagybereg híres szülöttének, Füzesi Magda költőnőnek, aki szerte a magyar nyelvterületen öregbíti Nagybereg hírnevét. Füzesi Magda díjai és sikerei ellenére sem felejtette el, honnan indult. A szíve mélyén ma is az, aki egykor volt: egyszerű, alázatos… nagyberegi. Bár már nem él a településen, mégis úgy érzi, ha itt van, haza jön.
A köszöntések után a színpadon és más helyszíneken színes programok várták az érdeklődőket. A téren hagyományos mesterségeket bemutató, illetve kézműves sátrak voltak megtekinthetőek, és a vidék ízvilágába is belekóstolhattak a jelenlévők. A Nagyberegi tájházban kézműves foglalkozással, arcfestéssel, különleges ételekkel várták a látogatókat.
A fellépések nagy része értékközvetítőként próbált utat mutatni ebben a zavaros világban. Az elhangzott versek, népdalok, néptáncok arra emlékeztettek, hogy kik is vagyunk valójában, mi az, ami a miénk, amit nem vehetnek el tőlünk, ha mi is úgy akarjuk.
Egy közösség életében fontos szerepe van az ilyen és hasonló rendezvényeknek, fesztiváloknak. Azt üzenik, hogy minden külső tényező ellenére van mire büszkének lennünk, vannak értékeink, amelyeket meg kell őriznünk és tovább kell adnunk az utánunk jövő nemzedékeknek. A fesztivál olyan, mint egy iránytű. Megmutatja, hogy a régi dolgokhoz visszanyúlva hogyan építhetünk jövőt, új hagyományt. S ezt tehetjük együtt, egy emberként mozdulhat meg egy-egy település a jó ügyért, s miközben észre sem vesszük, formálódik a közösség. Így történt ez Nagyberegen is.
A fesztivál egyik nem titkolt célja az volt, hogy hazahívogató is legyen azoknak, akik már korábban elköltöztek a településről. Többen eljöttek, akik már nem élnek Nagyberegen. Reménység szerint jövőre még többen érkeznek.
A másik cél az volt, hogy a csipkebogyót is népszerűsítsék, nem csak a fiatalok, de az idősebb korosztály között is.
A jövőbeni cél az, hogy egyre több beregi család készítsen lekvárt ebből a gyümölcsből és minél többen ismerjék fel, hogy milyen érték van a beregi szőttesben, elevenítsék fel, ha kell, tanulják újra annak készítését és a következő fesztiválon legalább 4-6 sátorban árusítsanak beregi szőttest. Sőt, abból minél többet el is adjanak!
Somi Kata
Kárpátalja.ma