Soha többé háborút! – I. világháborús katonatemetőt avattak Taracközön

Az anyaországi Vigyázók Had- és Kultúrtörténeti Egyesület 2006-tól járja vidékünket és igyekszik felkutatni és felújítani a Kárpátalján még fellelhető világháborús katonatemetőket.

Ezúttal a técsői járási Taracköz temetőjében tisztították meg a bozóttól az I. világháborús hősi parcellát, majd szerencsés véletleneknek köszönhetően pontosan ki tudták jelölni a sírok helyét és az egykori, de mára elenyészett kereszteket időtálló márványkeresztekkel pótolták, rajta a magyar, német, cseh, román, orosz és más nemzetiségű katonák neveivel és születési, illetve elhalálozási adataikkal.

A taracközi temetőkertben október 29-én avatták fel a megújított katonai parcellát. A megemlékezésen megjelenteket Hangácsi István, a Vigyázók Had- és Kultúrtörténeti Egyesület elnöke köszöntötte, aki elmondta, hogy 2013-ban kezdődött az az együttműködés az egyesület, az ukrajnai központi hadisírgondozó szervezet, a helyi hatóságok, a magyar Honvédelmi Minisztérium és a magyar diplomáciai kirendeltségek között, melynek eredményeként első lépésben Kőrösmezőn a Vigyázók több száz első és második világháborúban elesett magyar katona sírját újította fel. A munka második állomása Taracköz, ahol ezúttal az I. világháború idején a településen működő tábori kórházban elhunyt 68 katona sírhelyét hozták rendbe. Elmondta, hogy az I. világháború alatt Taracközön nem zajlottak harci események, a véres öldöklés a Kárpátok hágóin folyt, a hadikórházba a harcokban megsebesült vagy megbetegedett katonákat és hadifoglyokat hozták, akik közül 68-an a kórházban adták vissza lelküket teremtőjüknek. Voltak közöttük az Osztrák–Magyar Monarchia ruszin, magyar, osztrák, német, cseh, román nemzetiségű katonái, valamint a cári Oroszország egy katonája is.

Dr. Bíró Andor, a magyar Honvédelmi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztályának vezető főtanácsosa beszédében emlékeztette hallgatóságát: „A halott katona már nem ellenség. Akik egykoron egymás ellen harcoltak, a sírban már egyformák. Az embert látjuk bennük, aki nem tért vissza szeretteihez, tragikusan megszakadt életeket, vágyakat, reményeket, árván maradt gyermekeket és szenvedő családokat.” Bíró Andor elmondta továbbá, hogy a Honvédelmi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztálya már hosszú ideje törekszik arra, hogy mind Magyarországon, mind más országokban sorra felújításra kerüljenek az I. és II. világháborús katonatemetők. Hangsúlyozta, a taracközi példával is alátámasztva, hogy az elesett katonák nemzeti vagy vallási hovatartozása nem befolyásolja főosztályuk hadisírgondozó célkitűzését. Végül köszönetet mondott Vaszil Olekszijnek, Taracköz polgármesterének a felújításhoz nyújtott segítségéért, valamint az új ukrajnai központi hadisírgondozó szervezet felelős titkárának, Szvjatoszlav Seremete úrnak és a Vigyázók Egyesület tagjainak. Beszédét zárva azt kívánta: „Legyen ez a felújított parcella a béke, a megbékélés szimbóluma. Legyen mementó: Soha többé háborút!

Faragó László beregszászi magyar konzul emlékező beszédében felidézte a 100 évvel ezelőtti eseményeket, azoknak a kisemberek életére gyakorolt hatását, azt a sok-sok szenvedést, amit a „nagy háború” jelentett, és azt, amit maga után hagyott. „Ezek az eleink harcosok, katonák, de leginkább emberek voltak, épp úgy, mint azok, akikkel szemben küzdeniük kellett… parancsra. A fronton, a harc mezején mindenkor mindenki fél, s csak a halálban egyenlő mindenki, mert mindenki áldozat is, és mert mindenkit hazavárnak,… sokszor hiába” – emlékeztetett Faragó László.

Vaszil Olekszij, Taracköz polgármestere egy régi mondást idézett: „A háború akkor fejeződik be, ha eltemetik az utolsó katonát is, és megtalálják az utolsó eltemetett katona sírját is. Már száz év eltelt az I. világháború óta, de úgy gondolom, hogy még számos akkor eltemetett katona sírhelyét nem találtuk meg. Ezért dolgozik Hangácsi István és a Vigyázók Egyesület csapata Ukrajna és más országok területén is. Ehhez a munkához kívánok nekik kitartást és sok sikert, mert jár az örök emlékezet minden harci cselekményben elesett katonának.”

Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke ugyancsak a Vigyázók Egyesület tagjainak mondott köszönetet, akik mindannyiunk közös kötelességének tesznek eleget. Majd hangsúlyozta: „Hatvannyolc olyan emberre emlékezünk itt most, akik egy rettenetes világégésnek voltak az áldozatai. Ezek a sírok mostantól nem lesznek gondozatlanok. Oda fog rájuk figyelni a taracközi közösség, és azok is, akik az itt eltemetteknek még élő leszármazottai. Lesz hova eljönniük.

Arra is figyelmeztet ez a sírkert, hogy ne engedjük, hogy a száz évvel korábbi borzalmak újra megismétlődjenek körülöttünk.”

A megemlékező ünnepségen egyházi énekekkel szolgált a Németh Magdolna vezette Técsői Aranyősz Nyugdíjas Egylet kórusa.

A rendezvény végén a Honvédelmi Minisztérium képviseletében Szentesi Csaba őrnagy, görögkatolikus tábori lelkész, a kárpátaljai történelmi egyházak képviseletében pedig Józan Lajos huszti református lelkész, Szulincsák Sándor huszti római katolikus plébános, valamint Vaszil Dovhanics taracközi görögkatolikus parochus megszentelte és megáldotta a katonai parcellát.

Hangácsi István végül bejelentette, hogy a taracközi munkálatoknak lesz még folytatása, hisz jövő év májusában tervezik felavatni a taracközi temető másik végében a II. világháború éveiben eltemetett magyar katonák síremlékét is. Taracköz mellett a vigyázók folytatják a munkát Tiszaborkúton, Tiszasalamonban, és megkezdik a kutatásokat Huszton, valamint Csapon is.

Végül a jelenlévők minden sírkereszt elé letettek egy szál virágot.

A szónokok mellett a megemlékezésen jelen volt a vigyázók munkáját segítő Csatáry György, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Történelem Tanszékének vezetője, továbbá Bohdan Makuszij, a Técsői Járási Közigazgatási Hivatal elnökhelyettese és Száva József, a Técsői Járási Közigazgatási Hivatal elnökének tanácsadója, valamint a Técsői járás magyarlakta településeinek képviselői és a taracközi lakosok.

Hangácsi István tudósítónknak elmondta, hogy 2006-ban barátaival a Duna-deltába készültek horgászni, amikor úgy döntöttek, hogy útközben érintik Taracközt is, megkeresik a II. világháborúban ott hősi halált halt nagyapja nyughelyét. Nem volt egyszerű a sírt megtalálni, de nem adták fel, és a kutatómunka mára a hobbijukká vált. Egykori katonatemetőket keresnek a Kárpátok hegyei között, amelyeket nagy munkával megtisztítanak, majd a megfelelő, bizonyító dokumentumok beszerzése után a Honvédelmi Minisztérium segítségével beszerzik az ukrán hatóságok engedélyét, és helyreállítják az egykori katonatemetőket, katonai parcellákat. A baráti társaság időközben egyesületté alakult, melynek munkáját a Honvédelni Minisztérium anyagilag is támogatja. A Vigyázók Egyesületnek ma már 18 tagja van, Magyarország minden részéből, és van kárpátaljai tagjuk is, a nagyberegi Bíró András.

A taracközi I. világháborús katonai parcella pontos helyének kijelölése több szerencsés véletlennek köszönhetően pontosan sikerült. A település ukrán polgármestere megmutott egy Taracköz történetét leíró régi könyvet Han­gácsi Istvánnak, amelyben volt egy 1915-ös eredeti K. und K. pecséttel ellátott rajz, rajta pontosan bejelölve, hogy 1915 februárja és szep­tembere között kiket, milyen ezredből, milyen nemzetiségű katonát, hová temettek el. Az idősebb helybéliek elmondták, hogy a két sorban elhelyezett katonasírok mellett egykor fenyőfasor állt, amelynek a tönkjeit megtalálták a földben. Kutattak a bécsi levéltárban, ahol kiderült a parcellába eltemetett orosz hadifogoly személyazonossága. A szintén ott eltemetett Kónya Pál dédunokája, a Franciaországban élő Kaposvári Beatrix is megkereste a Vigyázókat, aki igen hasznos adalékkal segítette a munkájukat. Ő mondta el nekik elsőként, hogy a nagymamája a 30-as években járt Tarac­közön, ahol a katonasírok fehérre festett kövekkel voltak körülrakva. A földben a fehérre festett köveket megtalálták, ezek pontosan kijelölték az egykori hantok helyét. Ezt a radarral történő vizsgálatok is igazolták. Végül miden katona pontos nyughelyét sikerült egyértelműen azonosítani.

A II. világháborúban 32 magyar honvédot temettek el a taracközi temetőben, közöttük Hangácsi István nagyapját, az ő sírhelyeik azonosítása még folyamatban van.

Badó Zsolt