A csonterősítő és fájdalomcsillapító mák

Nemcsak bejgliben és sütikben nyerő. Csontot erősít és fájdalmat is csillapít a mák.

Van, aki meghökkenten kapná fel a fejét a mákos bejgli és tészta hallatán, hiszen vannak országok, ahol bódító hatása miatt nem szokás mákot tenni az ételekbe, sőt, csak szigorú ellenőrzés mellett szabad mákot vetni…

Manapság gazdaságilag fontosabb a vegyipari alapanyagul szolgáló máktok, mint a mákszem, mi azonban mégis a mákszemért termeljük ezt a növényt: termése szelíd fűszernek számít, mint a fokhagyma vagy a petrezselyem.

A mák múltja

Eredetét pontosan nem ismerjük, de a feltételezések szerint Afganisztán, Tádzsikisztán és Üzbegisztán a mák őshazája. Az ókori görögök és az egyiptomiak már alkalmazták a zöld máktok nedvét gyógyszerként: görcsoldásra, köhögésre, fájdalomcsillapításra. Nem csoda, hiszen a mák tokja 0,3-0,5 százalékos mennyiségben tartalmaz alkaloidákat, leginkább morfint, kodeint és papaverint – ezek számos jelentős gyógyszer alapanyagai.

Egy magyar származású gyógyszerész, Kabay János 1931-ben oldotta meg kinyerésüket a mákból, és az egész világon szabadalmaztatta.

A keleti népek – főként a kínaiak és az indiaiak – csak a dohányzás megjelenésével egyidőben ismerték fel a máktokból kinyert ópium – megszilárdult tejnedv – narkotikus hatását. Ekkor lettek népszerűek az ópiumpipák.

A mák a hiedelem szerint a görög mitológiában földtermékenység istennő, Démétér szent növénye volt. A görög mitológiában az alváshoz és a halálhoz kapcsolódik a mák fogalma.

Mire jó a mák?

Jelentős a vitamin- és ásványi anyag tartalma. A mákban megtalálható a foszfor, remek magnézium-, vas-, és kálciumforrás, tehát nagyon hatékony a csontritkulás megelőzésében is. Megtalálható benne számos aminosav – arginin, aszparaginsav, glutamin, leucin, prolin és valin.

A mák jelene

Napjainkban a mákot Franciaországban, Romániában, Lengyelországban, Bulgáriában és Ausztráliában termelik a legnagyobb területen, ám a Dél-Ázsiai államokban csak szigorú állami ellenőrzés mellett szabad mákot vetni.

Szerencsénk van, hiszen a finom sütemények elkészítéséhez szükséges mákszemet megvásárolhatjuk a piacon és a fűszerboltokban. Sőt, termeszthetünk kis mennyiségben otthon is. A görögök és a rómaiak a mákot mézzel keverve fogyasztották – ami valljuk be, ízletes ötlet. A magyar konyhákban is alkalmazzuk, hiszen a mákos guba hasonló ízvegyítésen alapul.

Kihagyhatatlan magyar finomság a mákos bejgli és a mákos csík, a rétes, fagylalt, palacsinta töltelék és persze a mákos tészta.

Ezek az ételek persze ártalmatlanok, megdarált mák van bennük, amelyben nincs alkaloida. A mákkal készült ételekből alkalmanként nem eszünk túl sokat, ezért bátran fogyaszthatjuk, de ha valaki diétázik, csak mértékkel egyen mákot.

Töltelékként egyébként akkor a legkiválóbb a mák, ha mielőtt ez ételbe keverjük, kevés mézzel és tejjel is összeforraljuk. Kerülhet bele édesítőszer, reszelt, kicsavart alma, mazsola, sárgabarack lekvár és reszelt citromhéj is.

Mivel a mákszemek nagyobb mennyiségben tartalmaznak olajat, egyes országokban a hidegen kisajtolt olajat étkezési célokra használják. Egyenértékű az olívaolajjal, tehát étolajként és salátákra csöpögtetve, ízesítőként is kiváló.

Díszként sem utolsó

A házi kertekben díszítő elemként is mutatós lehet egy-két sor mák, de a lakás szépítésére is alkalmazhatjuk őket. A hosszú szárú, sértetlen máktokok vázában elrendezgetve, falidíszként vagy akár festékkel beszínezve is jól mutatnak otthonunkban.