Hamisítványok és utánzatok paradicsoma – Világmárkák aprópénzért

Büntetlen és jól jövedelmező üzletté vált az ismert márkák hamisítása és plagizálása Ukrajnában.

Az anyuka iskolás lányával sokáig válogat az ömlesztve kínált sportcipők között, majd rábök az egyik divatos modellre. Az eladó arca felragyog, nagyszerű a választás, mondja, az Adidas párja mindössze 120 hrivnya. A világmárka lábbeli közelebbről megvizsgálva nem tűnik kimondottan tartósnak vagy bizalomgerjesztőnek, ami meg is látszik a szülő arcán. Az eladó jó emberismerő, mindjárt reagál a helyzetre, s Nike-t kínál a potenciális vásárlónak, mondván, ez tartósabb, igaz, drágább is valamivel – 140 hrivnya párja. De tud hasonló árban Pumát és Alpinát is ajánlani, valamennyi megbízható világmárka, bizonygatja.

A 120 és 140 hrivnyás árból nyilván rájött már az olvasó, hogy a fenti jelenet nem valamelyik sportszaküzletben vagy márkakereskedésben játszódott le, hanem a piacon. Hogy melyiken, az tökéletesen mindegy, mivel mindegyiken hasonlóan irreálisan alacsony áron kaphatók a döntően keletről érkező és garantáltan hamis sportcipők.

A vásárlók tisztában vannak vele, hogy az áru, amit megvesznek, átverés. Vékony pénztárcájuk miatt azonban örülnek annak, hogy számukra is megfizethető áron juthatnak lábbelihez, vagy szinte bármilyen egyéb termékhez, ami a tévéreklámokon szocializálódó, jobbára szűkös jövedelemből gazdálkodó emberek szemének-szájának ingere.

Márkafüggőségünk, pontosabban a népszerű márkák iránti vonzalmunk mára olyan fokúvá vált, hogy a hamisításból élőknek már nem is feltétlenül szükséges termékükre másolni a keresett világmárka pontos nevét – ami jogilag amúgy is nehezen védhetővé teszi a helyzetüket –, elég, ha a megnevezés, a külalak emlékeztet az eredetire. Így például nagyon jól fogynak az Adios márkájú cipők és utazótáskák, vagy az élelmiszerek közül a Peps! elnevezésű limonádé, amelynek neve mindössze egyetlen betűben különbözik a népszerű Pepsitől. Ugyanígy egyetlen betű a különbség a Martin alacsony alkoholtartalmú ital és a világhírű vermut, a Martini márkaneve között – emlékeztetett a Korreszpondent.

A hetilap minap arról számolt be, hogy egy lucki cukrászüzem olyan édességgel állt elő, amely fehér színű csomagolásával, piros-fekete emblémájával feltűnően hasonlít a Ferrero cég Raffaello elnevezésű bonbonjára. Az olasz világcég ukrajnai jogi képviselője szerint ötmillió dollárt költöttek ukrajnai reklámra. Ennek a befektetésnek a gyümölcsét most Luckban is élvezik, hiszen az ő termékük is jobban fogy, mintha az ismeretlenségből, a nulláról indulva kellett volna piacot szerezniük a gyártóknak.

Az idegen márkanevek ilyetén jogilag kétes kiaknázása szempontjából a szeszes italok, a gyógyszerek valamint az élelmiszerek számítanak a legjövedelmezőbbeknek, szakértők szerint azért, mivel jellemzően tömegtermékekről van szó, amelyek forgalma igen jelentős. A plagizálók ráadásul nemcsak az ismert külföldi márkák tulajdonosai számára jelentenek gondot, hanem az ukrajnai gyártóknak is. A hazai, úgynevezett imitátorcégek ugyanis az ukrajnai termékek népszerűségét is figyelik, majd, ha kifizetődőnek ítélik, előállnak a saját, az eredetitől külsőre alig eltérő termékükkel.

Az efféle szabályszegésen kapott cégekre elvben éves forgalmuk 5 százalékával megegyező nagyságú birság szabható ki, továbbá a hatóságok kivonhatják a kereskedelmi forgalomból a vitatott terméket. Ennek ellenére a kérdésben járatos jogászok úgy látják, hogy az intellektuális tulajdon lopása Ukrajnában nem számít szégyennek, az elkövetőkkel szembeni jogalkalmazás pedig sántít.

A márkatulajdonosok és a hamisítók közötti perek gyakran évekig húzódnak. Így történt ez a Raffaello már említett lucki esetében is. A Monopóliumellenes Bizottság elismerte ugyan, hogy a lucki cég a Ferrero termékét utánozta, az ukrajnai gyártó azonban a bírósághoz fordult. Az ügy eljutott a Legfelsőbb Bíróságig, ahonnan azonban visszairányították az esetet pótlólagos vizsgálatok elvégzése céljából. Jogerős ítélet még mindig nem született…

A szakértők rámutatnak: a hamisítások és áruklónok elszaporodása nem kizárólag a jogszabályi környezet tökéletlenségére vezethetők vissza, hanem a vállalkozók jogkövető magatartásával is összefüggésben van. A szellemi tulajdon megsértésének eseteire Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban is van példa, ám ott a bírósági perek – ha sor kerül ilyenekre egyáltalán – gyorsan lezárulnak, s rendszerint a márkatulajdonos javára dőlnek el.

Addig is, amíg érzékelhető változás következik be ezen a téren, a szakértők azt tanácsolják az ukrajnai piacra készülő világmárkák tulajdonosainak, hogy ne igen számítsanak itt se az igazságszolgáltatásra, se a lelkiismeretre, hanem költsenek a szokásosnál is többet olyan reklámra, amely felhívná a figyelmet az eredeti termék és az utánzat közötti különbségre az előbbi javára.

Kárpátalja