A párizsi Louvre – Az építészet remekei

A Louvre Párizs központi részén, a Szajna jobb partján található nemzeti múzeum, a világ egyik legismertebb és 1793 óta Párizs legnagyobb múzeuma. A lenyűgöző épület a több száz éves francia történelem hű tükre, magán viseli a királyság, a császárság és a köztársaság egymást váltó korszakainak lenyomatát.

1204-ben II. Fülöp Ágost királyi kastélynak építtette. A Capetingek korában királyi vadászház és vár volt. 1364 és 1380 között V. Károly király gót stílusban átépíttette, I. Ferenc és II. Henrik pedig Pierre Lescot által gyönyörű reneszánsz királyi várkastélyt emeltetett belőle.

Medici Katalin királyné a székhelyéül választotta és kibővítette, IV. Henrik pedig közbeeső épületekkel, a Tuileriákkal is összekötötte. Ez volt a régi Louvre, melyhez XIV. Lajos az új Louvre-t csatolta, úgy, hogy az épület négy szárnya a palota udvarát négyzet alakban zárja be.

Midőn a francia királyok 1682-ben a versailles-i kastélyba költöztek, a Louvre-ban a király hivatalnokai, majd tudósok és művészek laktak. A palota építési, karbantartási munkálatait teljesen elhanyagolták, olyannyira, hogy 1750-ben még a lebontása is szóba került. Tulajdonképpen a párizsi piacok asszonyai mentették meg 1789-ben az épületet azzal, hogy Versaillesbe vonultak és visszahozták a királyi családot Párizsba.

I. Napóleon császár 1805-ben megbízta Pierre Percier és Pierre Francois Léonard Fontaine építészeket, hogy a Louvre-t kijavítsák és kiépítsék. A császár múzeumot rendeztetett be benne, amely a francia polgári forradalom óta a „köznép” számára is látogatható. A restaurációt Lajos Fülöp korában azonban elhanyagolták és csak III. Napóleon császár (1852) fogott hozzá az újjáépítéséhez, amellyel Visconti és Leufel építészek el is készültek, úgyhogy a Louvre és a Tuileriák egyetlen óriási palotává tömörültek, amelyben az udvartartás, a minisztériumok, a múzeum, a képtár, kertek, katonai dísztér, lovaglóiskola is elfértek. Miután a Tuileriák palotája a párizsi kommün idején, 1871-ben tűzvész áldozata lett, s az elkövetkező években csak egy részét állították helyre, a pénzügyminisztériumon kívül ma csak a múzeum található a Louvre-ban.

Napjaink múzeumkomplexuma két épületből áll, magából a Louvre-ból és a Tuileriákból, s ezeket a IV. Henrik idején épült Nagy Galéria köti össze. Attól kezdve, hogy 1793-ban, a francia forradalom idején múzeumnak nyilvánították, állománya folyamatosan és jelentős mértékben gyarapodott. Mindennek ellenére csak a 19. század végén lett az egész komplexum véglegesen múzeum.

A mai Louvre tulajdonképpen 1882-ben született. A leégett Tuileriák nagy részének elbontását követően a Louvre nem jelentett már hatalmi központot, hanem csaknem kizárólag a művészet szolgálatába állt. (Érdekes adalék, hogy a Tuileriák lebontott épületrészeinek anyagait értékesítették, s a Körhinta (Carrousel) udvarának rácsát az Esterházy család vette meg kastélyának díszítésére.)

A gyűjtemények újrarendezése és a múzeum kényelmesebb megközelíthetősége tette szükségessé 1981-ben az úgynevezett Grand Louvre projektet. Az akkori francia elnök, François Mitterand felkérte Ieoh Ming Pei, a neves kínai születésű amerikai építész tervezőirodáját a Louvre kibővítésére, modernizálására. Pei megtervezte erre a célra a palota udvarára az egyiptomi piramisokat idéző, acélból és üvegből alkotott 21 méter magas, 35 méter oldalhosszúságú modern építményt, amely 1989-ben készült el, de máig megosztja a párizsiakat. A világ legfiatalabb, mégis a legismertebbek közé tartozó piramisa sokak szerint a megbízó Mitterrand fáraó-komplexusának köszönhető, mások okkult jelentést gyanítanak mögötte. Dan Brown A da Vinci-kód című sikerkönyve részben a Louvre-ban játszódik, s a történet fontos része az üvegpiramis.

A múzeum gyűjteményei nyolc részleget alkotnak, s átfogó képet adnak Európa és a Földközi-tenger térsége művészettörténetének 11 századáról. Egy Louvre-beli látogatás időbeli és térbeli utazás különböző civilizációk remekműveinek társaságában. Itáliai mesterek festményei alkotják a gyűjtemény ősi magját. Később, a 18. század folyamán spanyol, holland és flamand műalkotásokkal gazdagodott a kollekció. Főként I. Ferenc és XIV. Lajos gyarapította a királyi műkincstárat, de Napóleon hódításainak, főként a fegyverszüneti megállapodások és békeszerződések megfelelő passzusainak köszönhetően is jelentős állománygyarapodás következett be. A 19. századtól kezdve nagyszabású ásatások és ajándékozások gazdagították a Louvre gyűjteményeit.

Az európai képzőművészetek gyűjteménye mellett egyiptomi, iszlám, keleti, görög, római és etruszk emlékek is megtekinthetők. A palota több mint 60000 m²-es alapterületén mintegy 35000 festménynek, szobornak, számos állandó és időszakos kiállításnak ad otthont. Kincsei páratlanok: a milói Vénusztól a Mona Lisáig számtalan remekmű, Giottótól Géricault-ig több száz nagyszerű alkotó munkái alkotják. A múzeumot évente hatmillió ember látogatja. A Louvre és gyűjteménye méretei miatt még egy egész napos bejárás alkalmával is csak igen felületesen tekinthetők át. A bejáratnál osztogatott térkép segít abban, hogy legalább a múzeum leghíresebb alkotásait szemügyre tudjuk venni.

Kárpátalja