A nyelvtörvény, amit eltöröltek, aztán mégsem
Két évvel ezelőtt, 2014. február 23-án a nemzetközi hírek azzal voltak tele, hogy előző nap Ukrajna elnöke, Viktor Janukovics – politikai és gazdasági káoszt maga után hagyva – ismeretlen helyre távozott. A 2004-es narancsos forradalom után a hatalomból már másodszor eltávolított államelnök szökése mellett akkor még kevés szó esett arról, hogy az új politikai helyzetben az átrendeződő Legfelsőbb Tanács – a Haza [Батьківщина] frakciójához tartozó Vjacseszlav Kirilenko képviselő előterjesztésére – a 2012-ben elfogadott nyelvtörvény eltörlését szavazta meg.
Az Ukrajna törvénye az állami nyelvpolitika alapjairól [Закон України „Про засади державної мовної політики”] című jogszabály eltörlésére irányuló szándék sajnos felgyorsította azokat az eseményeket, melyek kezdete 2013. november 21-ig nyúlik vissza, amikor kiderült: Janukovics nem írja alá Vilniusban az EU-val a társulási és szabadkereskedelmi egyezményt. Két nappal később Kijevben tüntetések kezdődtek, majd kibontakozott az előbb Euromaidan [Євромайдан], később Méltóság Forradalma [Революція Гідності] néven ismertté vált akciósorozat. A megmozdulások hangulata egyre forróbb lett, s amikor a szembenállás 2014. február 18–21. között halálos áldozatokat is hozott (rájuk „Égi Század”-ként [Небесня сотня] emlékeznek), Janukovics végleg megbukott.
A 2012-es nyelvtörvény eltörlésének hírére Oroszország azonnal bejelentette: védelmébe veszi az ukrajnai orosz anyanyelvű közösséget. A Krím területén már aznap megjelentek az orosz hadsereg felségjelzés nélküli fegyveresei, a közbeszédben „zöld emberkék”-ként [зелені чоловічки] emlegetett katonák.
A korábban sokak által negatívan értékelt nyelvtörvény eltörlése Lemberg (Lviv) nemzeti érzelmű értelmiségijei körében is aggodalmat váltott ki. Február 25-én nyílt levélben fordultak a kijevi hatalom képviselőihez:
„Követeljük a Legfelsőbb Tanácstól, a kormány újonnan kinevezett tagjaitól, az ideiglenes államfőtől, hogy kiegyensúlyozott kulturális és nyelvpolitikát folytassanak. (…) Tiszteletben kell tartanunk a keleti és déli lakosság kulturális és nyelvi igényeit, hogy ne érezzék idegennek magukat Ukrajnában.”
Ám ekkor – a társadalmi elégedetlenség, Oroszország beavatkozása és ki tudja, még milyen körülmények miatt – már elszabadult a pokol Ukrajnában. A nyelvi kérdés a hamarosan kirobbanó fegyveres konfliktus egyik ürügyévé vált.
„A mai ukrajnai helyzet példája annak, hogyan válik a nyelvi és kulturális háború előfeltételévé és hivatalos alapjává egy valódi hadjáratnak” – írta például Andrij Drozda.
„Bárhonnan nézzük, a jelenlegi orosz–ukrán háború a nyelv miatt kezdődött. Ez vitathatatlan tény. Oroszország épp a nyelvi tényezőt használta fel az agresszió okaként, ezzel magyarázva, hogy meg kell védenie az orosz ajkú polgárokat Ukrajnában” – foglalta össze a konfliktus okait Szerhij Osznacs.
Az Ukrajna elnöki posztját és a parlament házelnöki tisztjét akkor egy személyben ideiglenesen betöltő Olekszandr Turcsinov a feszült helyzetet mérlegelve 2014. február 27-én végül úgy döntött, nem írja alá a 2012-es nyelvtörvényt hatályon kívül helyező dokumentumot. Az állami nyelvpolitika alapjairól 2012-ben hozott törvény tehát hatályban maradt, és máig is érvényes. Erről a Legfelsőbb Tanács honlapján bárki meggyőződhet.
Az már más kérdés, hogy mennyire alkalmazzák a nyelvtörvényt a gyakorlatban. Mint ahogyan az is teljesen más történet, ami azóta az országban és annak keleti részein folyik. Csernicskó István Nyelvpolitika a háborús Ukrajnában címmel a közelmúltban megjelent könyve ennek a zavaros korszaknak a nyelvpolitikai történéseit foglalja össze.
HAI