Fiatal magyar programozók sikere a NASA-nál

Két fiatal magyar programozó megnyerte az amerikai űrkutatási hivatal egyik, a Robonauta-2 köré épülő pályázatát modellezés kategóriában. A testvérpár, a 21 éves Szatmári Balázs és a 17 éves Szatmári Gergő nemrégiben kapta meg munkájáért az elismerő oklevelet, amelyet a NASA egyik vezetője személyesen írt alá.

A NASA még 2015 augusztusában, ausztrál közvetítőn keresztül írt ki pályázatot, ami 17 millió szakmabeli felhasználóhoz jutott el, ők pályáztak is. A pályázat kiírása szerint a Robonauta-2 szimulációba kerestek külső, és egyben az adott területhez (modellezés, programozás) hozzáértő embereket, hogy a szimulációban használt robotnak elkészítsék környezetét, illetve használati eszközeit – írták a fejlesztők e-mailben feltett kérdésünkre válaszolva.

Szavaik szerint a pályázat legfontosabb előírása, hogy a modellek minél realisztikusabbak, illetve optimalizáltak legyenek, miközben figyelniük kellett a méretpontos munkára is. A szimuláció lényege, hogy egy virtuális környezetet alakítsanak ki a Robonauta 2-es (R2) robotnak (ezzel a szimulációval hibákat keresnek, amelyeket kiküszöbölnek a valóságban), ahol bizonyos eszközök használatát tesztelik (ezeket az eszközöket készítették a magyar fejlesztők), hogy később a valóságban tökéletesen működjön a robot.

A sikeres projektért olyan háromdimenziós modelleket kell elkészíteni és bevinni a szimulációba, amelyek külleme és mérete ugyanakkora, mint a valóságban, ez a realisztikusság és a méretpontosság. Az optimalizálással kapcsolatban kifejtette, minden 3D-s modell poligonokból (sokszögekből) áll, ezek határolják a modelleket. Ahhoz, hogy egy 3D-s modell külleme valósághű legyen, minél több poligont kell használni (akár 3-5 milliós számról is szó lehet), ami viszont szimulációs környezetben nagyon leterhelné a programot, ezért kell optimalizálni. Ekkor a 3-5 milliós poligonszámot kell minél alacsonyabb számra lecsökkenteni (nagyjából 5-15 ezres számra), miközben megmarad a realisztikusság is – magyarázta kérdésünkre válaszolva.

A pályázat átadása után néhány órával a NASA felvette a kapcsolatot a magyar fejlesztőkkel: „Beautiful work! This will be hard for anyone to beat!” (Szép munka! Nem lesz könnyű felülmúlni!). A két fiatalnak mindez hatalmas elismerés volt, már ekkor sejtették, hogy az átadott anyag megfelel az előírásoknak. Szatmári Gergő, a Radnóti Miklós Gimnázium diákja első, míg a Budapesti Műszaki Egyetemen tanuló Balázs harmadik helyezést ért el a pályázaton, de szavaik szerint ennek itt nem volt különösebb jelentősége. A NASA-t és a külföldi újságírókat is az lepte meg inkább, hogy egy testvérpár külön-külön nevezéssel tudott bejutni a projektbe.

Szatmári Balázs a levélben kifejtette, több éves játékfejlesztő tapasztalatuk nagy segítségükre volt a pályázatban, elkészítéséhez 3D-s modellező, illetve mérnöki programokat használtak a pontos leképezésért. Szavai szerint az átvett pályaművek a NASA tulajdonát képezik. A sikeresen elvégzett munkáért elismerő bizonyítványt kaptak, amit Steven N. Rader a NASA innovációs központjának (Center of Excellence for Collaborative Innovation) igazgatóhelyettese személyesen is aláírt.

Kifejtette, a NASA által átvett anyagot be is építették a Robonauta szimulációba, vagyis modelljeik már megtalálhatóak a projektben, ezért is nagyon büszkék az elismerésre. Látogatásra nem kaptak ugyan lehetőséget, de a Robonauta szimuláció hosszabb távú projekt, ezért egészen biztosnak tartja, hogy lesznek még pályázatok, amelyekre neveznek.

Testvérével és barátjával, a 21 éves zeneszerző Juhász Előddel főként a játékfejlesztés területén dolgoznak saját stúdiójukban. Az elmúlt időszakban több nagy projektben vettek részt, amelyekből sok tapasztalatot szereztek, ezeket kamatoztatni tudják tudományos területeken is – tette hozzá.