Klein Dávid lehet az első magyar az Annapurna csúcsán

Az egyik legismertebb magyar hegymászó, Klein Dávid ismét a Himalájára készül. Ezúttal a 8091 méter magas Annapurna csúcsának megmászását tervezi oxigénpalack és teherhordók segítsége nélkül.
Az expedíció március közepén indul , az alaptábort az előzetes tervek szerint március 22. és 27. között éri el a magyar hegymászó. A Johnnie Walker Annapurna Expedíció különlegessége, hogy a világ tizennégy 8000 méter feletti csúcsából eddig kettőn nem járt még magyar hegymászó: az Annapurnán és a K2-n. Így Klein lehet az első magyar, aki feljut az Annapurna csúcsára.

Három 8000 méter feletti csúcsot ért el eddig Klein Dávid, aki 13 éves kora óta a hegyek szerelmese. A 8035 méteres Gasherbrum II., a 8201 méteres Cso-Oju, illetve a tavaly ősszel elért 8156 méteres Manaslu után ezúttal a világ 10. legmagasabb csúcsa, az Annapurna a következő célpontja.

„Azt gondolom, nagyon jó, hogy e két csúcs megmászása (Manaslu és Annapurna) egymás után következik az életemben, mert karakterükben, klímájukban és a technikai nehézségek tekintetében is nagyon hasonlóak, így amit a Manaslun megtanultam, alkalmazni tudom majd az Annapurna expedíció során is.”

A hegymászó hozzátette, hogy félelmet a korábbi évekhez hasonlóan most sem érez. Tudja, hogy nehéz és igen veszélyes hegyre készül, de éppen ezért hagy magának több időt a csúcs elérésére. A tavaszi hegymászó szezon kezdetéhez képest majdnem egy hónappal korábban tervezi elérni az alaptábort és május elején már indíthatja is a „csúcstámadást”.

Dávid a megfontolt és tudatos hegymászás híve. Gondosan megtervezi, átgondolja stratégiáját. Miközben keményen tör célja felé, mindig szem előtt tartja, hogy onnan biztonságosan le is kell majd jönnie. Úgy gondolja, „az igazán jó mászó, az öreg hegymászó”. Ezúttal is egyedül indul neki.

Bár az emberek fejében a hegymászás sokszor megfoghatatlan, heroikus küzdelemként – viktoriánus romantikát idéző tevékenységként – jelenik meg, Dávid nem így tekint rá. A feladat megvalósítása stratégiai gondolkodást, kalkulált döntéseket, koncentrációt és fegyelmezett „munkát” kíván meg tőle.

Ugyanakkor a hegyek megajándékozzák a létezés nyers örömével, az egyszerű, de nehéz feladatok, mozdulatok megvalósításának átélésével. Mászás közben nem töpreng a „világ nagy dolgairól”. A hegyről lefelé jövet tud visszatekinteni az expedícióra és ilyenkor értékeli – éli át újból – magában a történteket. Elmondása szerint egy-egy expedíció után sokkal tisztábban látja saját életét és az őt körbevevő világot. Őszintébbnek, de érzékenyebbnek is érzi magát a túra után. Azt mondja, a hegy erős, tiszta perspektívát ad neki és ez az, ami igazán boldoggá teszi.