Könyvajánló: Vádolnak a kárpátaljai túlélők és a meggyalázott holtak

Dupka György: Vádolnak a kárpátaljai túlélők és a meggyalázott holtak. Intermix Kiadó, Ungvár – Budapest, 2016.

Szemelvények a szovjet fogságból hazatért túlélők (volt katonafoglyok, civil internáltak, politikai elítéltek, kényszermunkások) vallomásaiból, visszaemlékezéseiből, valamint a hozzátartozók adatközléseiből.

1944 őszén, amikor Kárpátalján már véget ért a második világháború, és úgy tetszett, hogy végre béke lesz Európának ezen a mostoha darabkáján is, amikor pislákoló remény és valami nagy-nagy várakozás élt az emberekben, városainkban riadalmat keltő plakátok jelentek meg, falvainkban megperdültek a dobok, és …fejünkre olvasták származásunkat, mondván, bűnös nemzet fiai-lányai vagyunk.

És jött Szolyva – az újkori Golgota. Aztán végeláthatatlan sorok kígyóztak a térdig érő hóban át a Kárpátok hágóin, majd marhavagonokba préselve vitt az ítélet nélkül, ártatlanul elhurcolt tízezrek útja Orsára, Vityebszkbe, Krasznouralszkba, Boriszlóba, Tobolszkba, Kazanyba, Kolimára… Bűnük az volt, hogy magyarnak, németnek születtek.

Mit tudnak minderről a mai húsz-, harminc-, negyvenévesek? De van-e egyáltalán jogunk ezt számonkérni tőlük, amikor nemcsak egy egész emberöltő választja el őket 1944 őszének tragikus napjaitól, hanem a tilalmat parancsoló tabu, a megfélemlítés és persze a jól működő íratlan szabály is: amiről nem beszélünk, az nincs. A rendszerváltásig sem beszélni, sem írni, de még suttogni sem mertek 1944 őszéről a gorbacsovi peresztrojkát elindító országban az emberek.

Ezt a görcsös hallgatást kívánta megtörni s a fájdalmasan homályos foltokat felderíteni az az emlékkonferencia, amelyet 44 év után először, 1989. november 18–19-én rendezett Beregszászban a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség. A konferencia – amelynek impulzust a gorbacsovi nyíltság adott – célja az volt, hogy tisztán láttassa történelmünknek ezt a sokakat sújtó és nemzedékeket némaságra kárhoztató sötét korszakát, hogy kimondja az elhallgatott igazságokat, hogy fejet hajtson a vétlen áldozatok előtt, és hogy visszaadja a túlélők és hozzátartozóik belső békéjét.

Ez a dokumentumgyűjtemény, amelyet joggal nevezhetnénk akár vádiratnak vagy tetemrehívásnak is, szembesülés a múlttal. Olvastán sorstragédiák, családi drámák, embertelen kínok tárulnak fel az Olvasó előtt.

Kortársak és a lágerek poklát megjárt túlélők, az elhurcoltak megtiport hozzátartozói és megfélemlített leszármazottaik a történelmi igazságtételben bízva mondják el személyes tragédiáikat, átélt keserveiket. Edzett lélek kell a túlélők keresetlen, egyszerű szavakkal elmondott tanúvallomásainak, testi és lelki megaláztatásainak olvasásához.

A gyűjteményben közreadott visszaemlékezések, levelek, emlékirat-részletek – egy részük az 1989-ben lezajlott emlékkonferencia felhívásának köszönhetően – folyamatosan érkeztek meg a kijelölt gyűjtőhelyekre, egyes anyagok először a Kárpátalja című lap hasábjain jelentek meg. Majd az egybegyűjtött anyag zöme az Intermix Kiadó gondozásában 1993-ban látott napvilágot, illetve a Szolyvai Emlékparkbizottság archívumában található.

A visszaemlékezéseket Kárpátalja közigazgatási járásaira bontva közöljük. Azt is el kell mondanunk, hogy egyes visszaemlékezéseket nem teljes terjedelmükben közlünk. A műveket szöveghű átírásban adjuk közre. A szöveg után feltüntetjük a szerző nevét, lakhelyét.

A kötet végén az eligazodást segítő személy- és helységnévmutató található.

A szerző