Kárpátaljáról jöttem, mesterségem címere: tánc- és aerobikoktató

A nyár és a bikiniszezon közeledtével – valljuk be őszintén – mi, nők is egyre kritikusabban szemléljük magunkat a tükörben. A vastag pulóverek talán még jótékonyan eltakarták a téli hónapok alatt felszaladt kilókat, melyeket azonban kíméletlenül felfednek a rövidnadrágok, a pólók és a fürdőruhák. Ilyenkor kezdünk gőzerővel fogyókúrázni vagy valamilyen testedzésbe fogni. Ugyanakkor a kezdeti lelkesedésünk hamar elillan, ha mindezzel egyedül próbálkozunk. A tapasztalat azt mutatja, hogy csapatban, társaságban kitartóbbak vagyunk és jobb eredményt érhetünk el. Kárpátalján is számos lehetőség kínálkozik testedzésre: az aerobiktól megkezdve a zumbán, a testépítésen és a fitneszen keresztül sokféle alternatívát vonultatnak fel a nálunk is egyre divatosabb sportcentrumok és wellness központok.

Beregszászban ezek közül az aerobik a legnépszerűbb. Lőrincz Anita tánc- és aerobikoktató több éve foglalkozik felnőtt és gyermekcsoportokkal. Vele beszélgettem.

 

– Hogyan kerültél kapcsolatba a tánccal és a testmozgással?

– Beregszászban nőttem fel. A Kossuth-középiskolába jártam általános iskolába, s ott mindig volt tánccsoport, amelybe én is bekapcsolódtam. Emellett a Beregszászi Művészeti Iskolába is beírattak a szüleim, ahol szintén táncot tanultam. Ott ismerkedtem meg a néptánc mellett a klasszikus és a modern táncokkal.

– Mikor döntöttél úgy, hogy felnőttként is ezzel akarsz majd foglalkozni?

– A kilencedik osztály befejezése után az Ungvári Közművelődési Szakközépiskola koreográfus és modern tánc szakán tanultam tovább. Négyéves volt a képzés. Közben már vállaltam táncórákat is: Kígyóson és Bótrágyon tanítottam.

 

– Milyen táncokat oktattál?

– Mindent, amire igény volt: modern (hiphop, disco) és latin–amerikai táncokat (szamba, salsa, csa-csa-csa).

 

– Mi történt a szakközépiskola befejezése után?

– Mindenképpen tánc szakon akartam folytatni a tanulmányaimat. Modern táncot csak messze, például Kijevben vagy Rivnében tanulhattam volna, ezért maradtam a néptáncnál, amelyet az Ungvári Nemzeti Egyetemen is oktatnak.

 

– A néptáncot is szereted?

– Hogyne. A szakközépiskolában volt egy saját, Napraforgó nevű néptánccsoportunk, amellyel gyakran felléptünk különböző versenyeken és rendezvényeken. A többi között szatmári, alföldi, mezőségi táncok szerepeltek a repertoárunkban.

– Az egyetemi évek alatt is dolgoztál?

– Igen, táncoktatást vállaltam Makkosjánosiban és Nagymuzsalyban.

Emellett három éve aerobikot oktatok szintén Makkosjánosiban, valamint két évvel ezelőtt Beregszászban, a Barátság stadionban is beindult egy csoportom. Ezen kívül az Arany Páva étterem Szakura szalonjában működő fitneszközpontban is dolgozom mint személyi edző.

 

– Kik járnak hozzád?

– Többnyire 20–40 közötti, átlagos testalkatú nők keresik fel az óráimat, akik feszesedni akarnak, vagy csak szeretnének egy kicsit mozogni. Az a tapasztalatom, hogy a túlsúlyosak viszont szégyellnek eljönni ezekre a foglalkozásokra. Személyi edzőként fél órát foglalkozom egy-egy vendégemmel. Mindig van egy mag, amely rendszeresen ott van az aerobikórákon, s vannak, akik időszakosan járnak. Általában gyermekvállalás vagy költözés miatt hagynak fel a lányok az edzéssel.

 

– Milyen gyakran kellene beiktatnunk a mozgást a napirendünkbe?

– A napi teendők közé szükséges lenne bevezetni a rendszeres mozgást. Főleg azoknak, akik ülőmunkát végeznek. Heti két-három alaposabb, egy-másfél órás testmozgás lenne az ideális.

 

– Mennyire elhízottak a mai gyerekek?

– Érdekes módon Makkosjánosiban az iskolában csak egy-két túlsúlyos gyermek van, a többiek mind normál testalkatúak.

– Az aerobik mellett táncoktatással is foglalkozol.

– Makkosjánosiban a középiskolában korosztályokra lebontva több csoportom is van. Néptáncot és modern táncot is tanulunk. Általában a gyerekekkel közösen választunk táncnemet. A hozzá való ruhákat egy varrónő ismerősömmel varrattatom meg. Elsősorban iskolai rendezvényeken lépünk fel, de rendszeresen részt veszünk a járási versenyeken is.

 

– Te magad nem táncolsz egyesületben?

– Régebben próbálkoztunk felnőtt tánccsoport működtetésével, de nem voltak meg hozzá az anyagi forrásaink.

 

– Tavaly fejezted be az egyetemet. Milyen terveid vannak friss diplomásként?

– Tervezni manapság nemigen lehet. Sokan külföldön, gyárban vállalnak munkát, azonban én nem azért tanultam annyi éven át, hogy egy sorszalag mellett álljak. Egyelőre jó így nekem, ahogy most van: megszoktam, hogy folyamatosan ingázok Beregszász és Makkosjánosi között és egyik órát a másik után tartom.

 

– Köszönöm a beszélgetést! További sok sikert kívánok neked!

Marosi Anita

Kárpátalja.ma