Menni vagy maradni? – dr. Oroszi Pál előadása az UR1-ben

„Azért vagyunk a világon hogy valahol otthon legyünk benne”
(Tamási Áron)

A megszokottól eltérően zajlott csütörtökön, április 14-én az ungvári egyetemi istentisztelet a helyi református templomban. Az eseményen dr. Oroszi Pál, a Munkácsi Keresztény Egészségügyi Központ orvosa, zsinati tag tartott előadást A ma kihívásai Kárpátalján a fiatalok számára címmel.
Az alkalom dicsőítéssel kezdődött. Ezután érkeztünk el esténk első kérdéséhez: „Meg tudunk-e maradni?” Megmaradni mint egyén, közösség, nép. Az emberek sokszor önös érdekből cselekednek, mások igényeit, akaratát félretéve. Észre kell vennünk, hogy a társadalom részei vagyunk, és nemcsak mi számítunk, hanem az embertársaink jóléte is. Sokan élünk, élnek abban a tudatban, hogy mindent tudunk, tudnak, hogy nincs szükségünk tanácsokra, életünk a jó irányba halad, de mindannyiunk életében eljön egyszer az a pont, amikor feltesszük magunknak a kérdést, hogy vajon jól döntöttünk-e, a helyes utat választottuk?
A döntéshozás nagy feladat mindenkinek, kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Döntéseink határozzák meg életünk menetét. Néha egy-egy döntés nem arra a kérdésre válaszul születik meg, hogy „Vajon hogy csináljam? Mi lenne nekem a legjobb?” hanem arra: „Hogyan csinálják, csinálták mások? Hogyan tudnám én is azt csinálni?” Első és utolsó sorban figyelembe kell vennünk azt, hogy mindenkinek megvan a maga útja, és nem lehet más útjait járva élni az életünket. Vagyis éppenséggel lehet, de az az élet nem lesz az igazi. Az emberiség egyik szépsége az, hogy mindenki egyedinek született. Mindenki a saját maga kovácsa – tartja a mondás.
A legfontosabb kérdés, amelyet az embernek fel kell tennie, az az, hogy hol van az igazi otthona, hol van az az otthon, amelyet Isten szánt neki. Mindenki okkal született ebbe a világba, családba, vallásba. Minden céllal történik. Az ember sokszor nem veszi észre az életében a lehetőségeket, vagy azért, mert fél tőlük, vagy éppen azért, mert nem magára összpontosít, hanem másra, mások cselekedeteire. Utánozza őket, éli az életüket, gondolván, hogy az az élet számukra is megfelelő lesz. Sokan sokszor nem a várva várt eredményt kapják meg az élettől, önmegvalósítás helyett önpusztulás következik be.
Néha szembe kell „úszni az árral”. Fel kell vállalni a nehézségeket, hogy saját, önálló jövőnk lehessen. A külföldön való kihívások, boldogulások keresése nemcsak a mostani időkre jellemzőek, sokkal régebbre nyúlik vissza. A régi idők emberei csak tapasztalat, ismeretszerzés céljából mentek el, hogy a megszerzett tudást itthon továbbadhassák. Napjainkban emberek tömegei hagyják el szülőföldjüket a jobb élet reményében.
Ezzel a mondattal elérkeztünk esténk legégetőbb kérdéséhez: „Menni vagy maradni? Hogyan lehet megmaradni?” – embernek, magyarnak. A másokért való cselekedeteink önmagunk gazdagítása is, minél többet adunk másoknak, annál boldogabbak lehetünk. Az emberi életben semmi sem állandó, az ember mindennap döntések előtt áll. De a döntés lehetősége mindig rajtunk áll, rajtunk áll országunk, népünk, nemzetünk sorsa, Kárpátalja jövője, magyarságunk megmaradása.
Ki nyújtja a legmegfelelőbb segítséget a nehéz, sorsdöntő helyzetben? Amilyen összetett a kérdés, a válasz olyan egyszerű: Jézus Krisztus. Ő ezt mondta: „… azért jöttem, hogy életük legyen és bővölködjenek.” (János 10,10) A fentebbi kérdésből követkzeik egy újabb kérdés: „Rá tudom-e bízni a jövőmet Jézusra?” Mert ha rá tudjuk bízni, akkor az azt jelenti, hogy meg is tudunk maradni benne. „Hogyan lehet rábízni magam?” – „Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek” (Mt 6,33).
Áldásos alkalomnak lehettünk részesei, ahol súlyos és ismerős emberi helyzetet boncolgathattunk. Ezek a kérdések sokunkban felmerülnek, és rá kell jönnünk, hogy ezekre egyedül Jézus tud megfelelő válaszokat adni. Tőle kell segítséget kérünk, és rá kell támaszkodnunk, mert segítségünk az Úrtól jön, ki teremtette az eget és a földet.
Köszönjünk a szolgálatot, és további áldást kívánunk dr. Oroszi Pál életére, családjára és munkásságára!
Istené a dicsőség!

Kovács Orsolya
Kárpátalja.ma