Bakos Kiss Károly: Emlékezet
A múltunk lombja Szénné préselődik Eldőlt erdők Súlya a hátamon A karbonkor A bordába ékelődik A megtömörült Fosszilis fájdalom Itt kárpátkemény Kőzetek Közé szorult A vízalatti szerkezet Mert ránknehezült a Nehézkedés Hideg időrétegek Alatt lettünk Gyúlékony préselet Nem mi kértük Aki van senki se De ránkesett a dolgok neheze A mindig milyen Világot tartani Mert…
