Kárpátalja anno: égi jelek Beregszászban
Ady Endre a Budapesti Napló 1906. január 13-i számában igen különös beregszászi jelenségről számolt be.
Ady Endre a Budapesti Napló 1906. január 13-i számában igen különös beregszászi jelenségről számolt be.
Ady Endre jól ismerte a mai Kárpátalja vidékét, hiszen többször is járt térségünkben.
Nyitott kapu, a kertben, az udvaron és a hátsó épületeknél takaros rend, a családi ház bejáratánál Mikulás-dísz – ez a látvány fogadja a látogatót, aki betér a tiszakeresztúri Szabó családhoz. A házba belépve pedig meghitt, barátságos otthonban találjuk magunkat, ahol a szülők, Árpád és Éva él három gyermekével.
Templombúcsút tartott a Nagybégányi Görögkatolikus Egyházközség december 6-án, Szent Miklós ünnepén.
Sándor László (1909–1993) újságíró, fordító verse a Kárpátokba kalauzol el bennünket: a kanyargó Latorca mentén haladó vonat ablakából elénk táruló festői tájat és az ott élőket idézi elénk a költő.
Püspöki szent liturgia keretében szentelték fel december 1-jén a tiszabökényi felújított görögkatolikus fatemplomot.
A fent olvasható kérdésre a Kárpátok irodalmi folyóirat 1958-as számában találhatjuk meg a választ. Az újságban jelent meg az a népdal, amely a bátyúi „jányokról” szól, s amelynek közlője T. Baraté János bátyúi juhász volt.
A gyermekkor pótolhatatlan kellékei a játékok. Ahogy minden kisfiúnak kell, hogy legyen egy autója vagy labdája, úgy a kislányok sem nőhetnek fel babák nélkül.
A nagyszőlősi Abonyi István ügyvéd családjában látta meg a napvilágot Abonyi Emil miniszteri osztálytanácsos, országgyűlési képviselő, szakíró, műfordító 1848. november 19-én.
1918 áprilisában igen különös eseményről számolt be a Görög Katholikus Szemle.
End of content
End of content