Régi idők nagyböjti gondolatai: 19. nap

Zvér Endre nagyböjti gondolatai 1896-ból.

„Hiszem, hogy már nem egyszer hallottátok az Üdvözítő szavát, de mikor a mi testi vágyaink és szenvedélyeink durva hangja elnyomja a szelíden hivogató szavát.
Fájdalom! vajmi kevesen és vajmi ritkán halljuk meg Őt és így történik, hogy ahelyett, hogy lelkünk teljes odaadásával iparkodnánk Megváltónk szenvedéseit és gyötrelmes szomjúságát csillapítani, bűnös megátalkodottságunkkal növeljük azt. Csak egy kis szolgálatot kér tőlünk a szenvedések embere, Jézus. Azt kívánja, azt szomjazza, hogy lelkünket tisztítsuk meg és adjuk neki, Ő örökre boldoggá fogja tenni. Ragadjátok meg kér. ifjak! a kedvező alkalmat, jöjjetek velem a szenvedő Istenemberhez, borúljunk le szentséges színe előtt, mondván ;
Örök kegyelmű Isten! szenvedő Jézusunk! szent kereszted előtt leborulva kérünk, fogadj minket végtelen szeretetedbe. Hallottuk hívó szavadat, megértettük szent lelked szomjúságát; eljöttünk, hogy lelkünket bőségesen omló szent véredben tisztára mosván, neked fölajánljuk. Ünnepélyesen ígérjük, hogy ezentúl akaratodat követve sohasem fogunk alkalmat adni kínzó lelki szomjúságra. Küld el számunkra az erősség lelkét, hogy elhatározásunkban megerősödvén, a te szenvedésed által örökre boldogok lehessünk. Ámen.”

(Forrás: Zvér Endre: Krisztus urunk hét szava, Nagyböjti szent elmélkedés a tanuló ifjúság számára, 1896)

Marosi Anita

Kárpátalja.ma