Author: Marosi Anita

1976-ban születtem Debrecenben. A nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán szereztem 1998-ban történelem–hittan szakos tanári diplomát. 1999 óta élek Kárpátalján, jelenleg Beregszászban. 2003 és 2006 között a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceumban, 2006-tól 2010-ig a Nagybégányi Általános Iskolában tanítottam történelmet. 2010-ben Gyermek-és ifjúságvédelmi szaktanácsadó diplomát szereztem a budapesti Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán. 2012-ben részt vettem Beregszászban a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet médiaképzésén, majd a Kárpátalja.ma internetes hírportál munkatársa lettem. Újságírói tevékenységem mellett 2013-tól 2017-ig a Kezünkben a Jövő Alapítvány irodavezetőjeként dolgozom. Görögkatolikus lelkész férjemmel négy gyermeket nevelünk.
Kárpátalja anno: március 15-re

Kárpátalja anno: március 15-re

Bilák Tarján Szidor A magyar—ruszin márciusi szabadságünnepekre című versével köszönti a Kárpátalja anno rovat a márciusi ifjakat és az 1848/49-es szabadságharc kezdetének évfordulóját. A költemény a Görög katolikus Szemle 1939. április 16-i számában jelent meg.

Kárpátalja anno: kalyiba

Kárpátalja anno: kalyiba

Mi is az a kalyiba, avagy koliba? Szótári meghatározása szerint „menedékhely; fából épült, rendszerint hevenyészett kunyhó”. Eredetét tekintve a kalyiba szó származhat a szláv ’koliba’ vagy a görög ’kaliva’, ’kalübé’ szavakból. Mindegyik kunyhót jelent.

Kárpátaljáról jöttem, mesterségem címere: ékszerkészítő

Kárpátaljáról jöttem, mesterségem címere: ékszerkészítő

 Talán túlzás azt mondani, hogy az ékszerviselés egyidős az emberiség történetével, ám az állítás mégsem áll messze az igazságtól. Gondoljunk csak azokra a régészeti feltárásokra, amelyeknél hajcsatokat, fülbevalókat, karkötőket, nyakláncokat, gyűrűket, fejdíszeket, melltűket, sarkantyúkat és gombokat találtak az ősök földi maradványai mellett. Ezek ékes bizonyítékai annak, hogy az ember mindig is szívesen övezte fel magát…

End of content

End of content