Ilosvay Anna: A negyedik vasárnap
Egy olvasónk saját versét küldte be rovatunkba.
Egy olvasónk saját versét küldte be rovatunkba.
Magányos lélek
neszez az éjben.
Rájövök ismét-tán ezredszer-,hogy szépen élni gyakran túl kevés.
Nem rejtőzhetsz el már előlem,
nem menekülhetsz. Fogva tartalak.
Ma lejjebb vagyok, mint tegnap,
holnap lejjebb leszek, mint ma…
Uram, adj csöndes éjt
A szélben csontkoccanás.
Nem paloták kinja az enyém, ezüst ereszek könnye és
Kerti porond homokján futások lassu meghalása;
„Sötét a fenyves, sötét a világ
És háború van s ó, annyian félnek!”
Vajjon hová mennek
E csuhás hegyek,
Erdő-mormolással
Min merengenek?
End of content
End of content