Weöres Sándor: Erdei dal
Arany gyík vedlik az égen,
rád hányja pikkelyeit.
Arany gyík vedlik az égen,
rád hányja pikkelyeit.
Istenem földben, fűben, kőben,
Ne bántsuk egymást mostanában
Amit szemeddel sejtesz,
sziveddel várd ki azt,
A szél kialvó
glóriát himbál,
s az évszakok szíve
bekopog újra.
Megbuggyant a bor.
Vérszínű orrok
Ízlelgetik
Szagos virágait.
Három rózsabimbó
Nyílik a szobámba –
Czébely Lajos fordítása
Szép-Mezopotámiában gyötrődhetett így
a csillagjós…
A nap verse.
A nap verse.
End of content
End of content