Vasárnap délelőtt Rómában, a Szent Péter téren, 150 bíboros, 1500 püspök, 6000 pap, számos államfő, uralkodó, kormányzó és 800.000 hívő jelenlétében Ferenc pápa szentté avatta XXIII. János és II. János Pál pápákat.
Boldog II. János Pál pápa kezdeményezte, hogy a húsvét utáni második vasárnap az isteni irgalmasság napja legyen.
Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus.
Benne lakik az istenség egész teljessége testileg, és benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, mert ő a feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak.
Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek.
Menni. Érte lelkesedni. Imaházba ülni. Istentiszteletek tömkelegén részt venni.
Ez pedig az az üzenet, amelyet tőle hallottunk, és hirdetünk nektek, hogy az Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség.
Van a Bibliában egy kifejezés, amit nagyon szeretek, és amit gyakran használ a Biblia az ember-ember és az Isten-ember kapcsolatra is.
Szent Pál gyakran választja ketté az emberiséget: pl. a világ fiai és Isten gyermekei, vagy a testi ember és a lelki ember. Amikor megszületünk e világ fiaiként, testi emberek leszünk, s azok is maradnánk, ha Isten nem jött volna el a földre. Jézus, az Ő földi képmása magára vette az emberiség bűneit, és a halálba…
A hét első napján, korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária odament a sírhoz, és látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől.
End of content
End of content