Múltfogyatkozás

Mikola Pusztajanko egy kis faluban született a Keleti-Kárpátok lábánál, nem messze a Vereckei-hágótól, Ukrajnában.

A hiány üressége

Most már értenélek. Nem kérném, hogy máshogyan és másvalaki légy, csak azt, hogy mesélj.

Néha úgy festünk a falakra, mintha saját magunkat akarnánk ábrázolni. Az embernek valamiért mindig is fontos volt a környezete, illetve, hogy a környezete ugyanúgy kifejezze őt, ahogy őneki szükségszerűen ki kell fejeznie önmagát.

Ma milljóknak ajkán egy név zeng E név oly nagy és oly dicső Nem hervasztja őt semmi ármány Nem hervasztja idő. Lenin! Nem hervasztja el az idő

Lelkünk terei végül kiürülnek, mint ár után a lehorgonyzott bárka.

Elindult. Vállára akasztotta életével megpakolt táskáját, és rótta a kilométereket. Gondolkodott. Jól tette? Mért tette? Most jól teszi? Miért teszi? Nem tudta… Csak menni akart… Innen el… Tovább. A végtelenbe.

Jackánics László *Deskó Tamás fotósorozatából nyitott különleges tárlatot március 11-én a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet Beregszászban. A kiállított képekre kárpátaljai és anyaországi írók, költők és irodalomkedvelők írták meg egyéni reflexióikat, melyeket hétről hétre az olvasóink is megismerhetnek.

Az Öcsi kedvence a habosmákos. A Mama szokott sütni, főleg ünnepkor. Mama jókat süt. De az én mamám nem az Öcsi mamája, és nem is látja őt szívesen, még ünnepkor sem.

Ahonnan érkezett e fotó valósága, abban mennyi volt a perspektíva, s hogy egyáltalán, ideológiai értelemben, hogyan működik e fogalom, működik-e – nehezen megválaszolható.