Tárcajegyzet: November végén…
…történt. Egy ártatlan őszvégi napnak látszott, álmosan indultam a konyhába, úgy hét harminc körül.
…történt. Egy ártatlan őszvégi napnak látszott, álmosan indultam a konyhába, úgy hét harminc körül.
…ötszáznegyvennyolc, önök szerint ez egy szép nagy szám, vagy éppen csak valamennyi?
Hallgassunk zenét, dúdoljunk, zümmögjünk, aki tud hangszeren játszani, az használja ki.
…szerintem egy aranyos dolog.
Vajon idén fehér lesz a karácsony? De ne szaladjunk ennyire előre.
Beszélgetés bármiről. Gondolkozzunk csak el, mi is lenne az első, amit kérdeznének egymástól?
Hír, sport, ismeretterjesztő, filmes csatornák és ki tudja kategóriákba sorolni az összeset, áll ugrásra, akarom mondani gombnyomásra készen, hogy elmerüljünk bennük.
Itt van még mindig, ne legyünk szkeptikusak, vagy olyanok, akik mindenkinél jobban tudják, hogy ez csak a meg nem nevezhető, de tudjuk kik műve, mert mindenkinek csak addig nagy a szája, amíg fel nem kerül egy lélegeztető gépre.
…kinek mit jelent. Valaminek a vége, remény az újra, az újrakezdésre. De először is le kell zárni. Ami előtte volt, az múlt idő, tele csodás sikerekkel, megmagyarázhatatlan történésekkel, csupa boldog elfogadással, szenvedő szerdával, fojtogató aggódással, hamis illúziókkal, fájdalmas valósággal, verőfényes nappalokkal, görcsös ragaszkodással, hidegülő estékkel, forró éjszakákkal. Pedig csak egy szimpla hét volt előtte, ami…
…mert az élet szép. Akkor is, amikor a rondábbik arcát tárja felénk. Amikor egy szép nap után hirtelen beborul az ég, elered az eső, és azt érzed, hogy a felhők minden cseppje rád hull, téged akar eláztatni. Ez nem így van. A felhők felett mindig süt a nap. Hiszen „örökké nem eshet”.
End of content
End of content