Tárcajegyzet: a nyár…
…általában várakozásokkal teli időszak volt. Nekem mindig ez jut eszembe róla. Vártuk, hogy meleg legyen – az lett. Néha vártuk az esőt, a felfrissülést, talán amióta a hirtelen, rövid idő alatt nagy csapadék ránk szakad, mintha dézsából öntenék, azóta óvatosabban várjuk. Szép dolog a nyári zápor, ha csak lágyan, gyengéden öntöz, permetezi ránk a cseppjeit. De ez is változik, gyakran.
Várom az első gombóc fagylaltot, a citrom a kedvenc. Egyszer volt szerencsém a talján tengerparton igazi olasz mentafagyit kóstolni. Istenem, az íze a mennybe repített! Ha lehunyom a szemem, még érzem az ízt a számban, pedig azóta volt már sok hol méz, hol áfonya…
Az első, szigorúan laza, fröccs! Áldott legyen a neve, aki kitalálta! Bár van, aki szerint szentségtörés, de mit tegyünk, ha kellően lehűtve káprázatos?
Amikor először gondolok a nyárra, egy igazi buja, fülledt csábító jut eszembe, aki mindig rávesz, hogy leperegjen rólam a ruha. Szigorúan ott, ahol senki sem lát, mert az úgynevezett bícsbádi távol áll tőlem. Olyan vagyok, mint egy félbehagyott Dávid-szobor, mit a mester elsőre tökéletesre faragott, majd deréktájon, gondolom, hogy el ne törhessen, megvastagított.
Nyár van, csapadék nincs, olvad a málna a számban, a fröccsöt limonádéra cseréltem, és gyakran izzadva pihegek az ágy tetején, mert meleg van.
Ui.: Legalábbis eddig a szúnyogok is hagynak élni!
Erbé