IV. BercsényiFeszt és Honeybeast-koncert Ungváron

Valóságok párbeszéde

Valóságok párbeszéde: Csak csendben…

Valóságok párbeszéde: Csak csendben…

Napokig rovom az utcát, házról házra, végtelenségbe kockásodott táskáimmal – ez az én napszámom. Mindenki fejkendőmet bámulja, s nem tudja eldönteni, sajnáljon vagy féljen tőlem. Idegenség árad belőlem. Idegen vagyok, bár itt mindenki kicsit az. Kicsi lányom iskola után otthon gubbaszt, nesztelen szemével rója a gépi valóságot. ...az interneten rejtőzködik, csak csendben, csak halkan, hogy senki...

Valóságok párbeszéde: Roncsolt kirakat

Valóságok párbeszéde: Roncsolt kirakat

Roncsolt kirakat Fehérnem halóruha A legtöbben a rendet hiányolják a világból. Holott a világban rend van. Ez, ami körülvesz minket, ez a világ rendje. Ha az idő felől próbáljuk meg elgondolni, igazságtalan és halálos. Ha az időt sikerül kihagyni a számításból, lenyűgöző. Aki túlságosan beleássa magát a múltba, az a jövőt ugyan látni véli, de a jelenre – valami különös okból kifolyólag –...

Valóságok párbeszéde: Ajtórésnyire felnőtt

Valóságok párbeszéde: Ajtórésnyire felnőtt

Közelre néz, de távolba lát… A lényegig. A másik emberig, aki hozhat számlát, kilakoltathat vagy ordít valamiért anyámra; aki hozhat egy kis édességet, valami játékot, és azzal a micsodagéppel(!) kattogtathat. A helyzet világos, sötét a folyosó… ahogyan anyám arca is mindig. Ha néha jut lekvár a kenyérre, az a finom édes lekvár is milyen keserű, ha anyámat nézem. De ha olykor ölbe vesz és...

Valóságok párbeszéde: Üvöltő csend

Valóságok párbeszéde: Üvöltő csend

A madarak elhallgatnak, az autók zaját nem hallani. Odakinn csend van. Csak az emlékek zakatolnak rendületlenül idebenn, felvillan egy-egy kép, megváltozik a világ: még alig tanult meg járni, de már szaladgál az udvaron, kergeti a macskát, rászólok, de csak nevet… az iskolából jön, már a távolból látom, lyukas a nadrágja, éppen kiabálni akarok rá, amikor meglátom vérző térdét, rohanok… este a...

Valóságok párbeszéde: Apám

Valóságok párbeszéde: Apám

Apám a széntelepen dolgozott. Mindenki ismerte, hiszen az egész várost ő látta el fűtőanyaggal. Engem is csak azért vettek fel iskolába, mert cserébe két szekér fekete követ rakott le az intézmény udvarán. A vonatállomással szemben áll a régi üzem épülete. Falai leomlottak, az udvarát ellepte a fű. A föld fekete maradt éppúgy, mint apám kezei. Amíg ott dolgozott, ruhája és arca mocskos volt....

Valóságok párbeszéde: KÉPELEMZÉS

Valóságok párbeszéde: KÉPELEMZÉS

A csitri-múltnak szalmamelle duzzadt. A dombokon a fejkötő fehér. A kék, a zöld, mint asszony, kit meguntak, már mindegyik férfivel összefér. Az épület a táj ruhája: kockás. A varázsbotot elcsenni se kell. A lusta idő tán soha se volt más. Egy kezdetet sok vég nem érdekel. A mezőgazdaság piramisában szerelmes fáraók úgy alszanak, mint elkenődött felhőn túl a Nap. A ráncos dologidőben is nyár...

Valóságok párbeszéde: eredendő vágy

Valóságok párbeszéde: eredendő vágy

mikor lépteid nyomán elválasztottam földet az égtől, csak a híd maradt. Ténfergő, tántorgó, bizonytalan köveinket a folyó lassan elsodorja. Janus álarca mögül félmosolyával rákacsint a pallók közti hiányra, s a kifeszített kötélzet utolsó táncába kezd az átölelt végtag birtoklásáért. akkor a víz sodrásában arcokat láttam, azokét, akik simára csiszoltak, ahogyan a folyó a köveket. az évek vagy a...

Valóságok párbeszéde: pincekalitka

Valóságok párbeszéde: pincekalitka

ne hallgass hosszan, gyűlölöm a csönded, a szabadság ott is megterem, ahol elröhögted. rejtegess galambot, reptesd a föld alatt, pincefal égboltod, sírásod fojtogat. háborúk zúgnak fent, zörögnek vas gépek, galambnak a nyakát tekered, ígérted gyereknek levesbe. korrodál az este, negyven wattos napod, tüzeit ereszted. istened kotlik még, költi új rabjait, törnek az otthonok, ha van úr, hol lakik?...

Valóságok párbeszéde: Levél

Valóságok párbeszéde: Levél

Szia Anyu! Légy szíves, ne haragudj rám! Zavarban vagyok, és nagyon nehéz bármit is írnom. Tudod, én megbarátkoztam volna a halállal. Megszoktam a dermesztő hideget és a vastag zubbonyt is a rekkenő nyárban. A laktanya szagát, az ehetetlen kosztot, a lembergiek „mágyár”-ozását, minden embert próbáló, idétlen parancsot. És megbarátkoztam volna az átkozott halállal is, mert elviseltem az állandó...

Pin It on Pinterest