Valóságok párbeszéde: Apám

Szerző: | 2016.04.03., 15:44 | Valóságok párbeszéde

Apám a széntelepen dolgozott. Mindenki ismerte, hiszen az egész várost ő látta el fűtőanyaggal. Engem is csak azért vettek fel iskolába, mert cserébe két szekér fekete követ rakott le az intézmény udvarán.

A vonatállomással szemben áll a régi üzem épülete. Falai leomlottak, az udvarát ellepte a fű. A föld fekete maradt éppúgy, mint apám kezei. Amíg ott dolgozott, ruhája és arca mocskos volt. Dolgozni kellett, reggelente lepakolni a vagonokról a szállítmányt, délután széthordani azt. Nem bántuk, hiszen minden este meleg kályha mellett hajtottuk álomra fejünket.

A telepet bezárták, már vagy húsz éve. A kietlen épület gazdátlanul áll, és várja a végzetét. Egy napon a földdel lesz egyenlő, és semmi sem marad utána. Talán valaki felvásárolja aprópénzért. Apám néha még visszajár, biciklivel, csak szétnéz, hogy minden rendben van-e. Egykor fontos ember volt. Már nincs szén, a kályhákat lebontották. Csak az ő keze maradt fekete…

Shrek Tímea

*Végh László kárpátaljai fotósorozatából nyitott különleges tárlatot a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet február 24-én, Beregszászban. A kiállított képekre kárpátaljai és anyaországi írók, költők és helyi irodalomkedvelők írták meg egyéni reflexióikat, melyeket hétről hétre az olvasóink is megismerhetnek.

Pin It on Pinterest

Share This