Szekáry Zsuzsanna: Vihar
A vihar kimosta az utcák mocskát, lemosta a párkányokat.Tajtékzó szele elfújta a lábnyomokat, megtisztította az ereszeket, akár az aortát a friss vér.
A nap verse
Radnóti Miklós: Levél a hitveshez
A mélyben néma, hallgató világok,üvölt a csönd fülemben s felkiáltok,de nem felelhet senki rá a távol,a háborúba ájult Szerbiábóls te messze vagy. Hangod befonja álmom,s szivemben nappal ujra megtalálom,hát hallgatok, míg zsong körém felállvánsok hűvös érintésü büszke páfrány.
Juhász Gyula: Azt álmodtam…
Azt álmodtam, hogy mind kihalt a földrőlAz ember és a föld csak élt tovább.
Kányádi Sándor: Indián ének
vannak vidékekahol az énekkiment szokásbólha van is életazt hihetnétekmindenki gyászol
Reményik Sándor: Mi ez?
Mi ez?Egy ismerős arc ma oly idegen,Mintha tengerből született sziget,Maszületett sziget hegyorma lenne.Mintha nem láttam volna sohasem.Olyan új, olyan más, olyan messze van…
Tóth Árpád: Sóhajféle
A messzeségEgy percre csupa lila láng:Tündérvidék.
Juhász Gyula: Régi nyári éj
Fekete jegenyék közöttPirosan kelt a nyári hold,A táj bársonyba öltözött,A Tisza csöndben szunditott.
Tóthárpád Ferenc: Égi csíkós
Égi csikón léptet a nyár,sarkantyúján peng a sugár.
Székely Magda: Kirándulás esőben
Kirándulunk vasárnapapu, anyu meg én,fejünk fölött faágak,a lombon enyhe fény.
Tóth Árpád: Június 21
Csengő-bongó versikével Hát köszöntsük a nyarat,
End of content
End of content