A nap verse

Weinrauch Katalin: Augusztus búcsúja

Weinrauch Katalin: Augusztus búcsúja

Bursza Krisztina

Arany levélcsokrot lengetszél szavára egy fa,augusztusvégi melegbenmár szeptembert várja.Elmúlt a nyár, s elment velemámor, virágillat,édes titkot rejtő szirmokrég a földre hulltak.Bujálkodó darázsnépnekelhalkult danája,sápadozó levelek köztnem szállong kószálva.Csengőhangú madársípokpirkadati csendbenálmomból nem keltegetnekharsogó duettben:hűvös szellő dideregtetfűszálat hajnalban,egy hallgatag rigó matatharmatgyöngyös gazban.Nem színezi madáréneka nappalok zaját,messze néző szemmel lesikaz ég vándorútját.Még tüzel a nap, s a nyárbanterítve a…

Juhászné Bérces Anikó: Augusztus 20.

Juhászné Bérces Anikó: Augusztus 20.

Bursza Krisztina

Országunknak szent királya, Így emlékezünk Istvánra, Ki államot alapított, Istenhitre megtanított. Óh, mennyi gond tépte, marta, Hogy a népét egyben tartsa. Törvénykönyve rögzítette, Mint helyes a magyar tette. Égi anyánkat felkérte, Legyen hazánk védelmére… 

Kosztolányi Dezső: Napraforgó

Kosztolányi Dezső: Napraforgó

Bursza Krisztina

A napraforgó, mint az őrült röpül a pusztán egymaga,a tébolyító napsugárbankibomlik csenevész haja.Bolond lotyó – fejére kapjaa sárga szoknyáját s szalad,szerelmese volt már a kóró,a pipacs és az iszalag,elhagyta mind, most sír magában,rí, és a szörnyű napra néz,a napra, úri kedvesére,ki részeg s izzik, mint a réz. Aztán eszelősen, butánrohan a gyorsvonat után.

Kosztolányi Dezső: Csillaghullás

Kosztolányi Dezső: Csillaghullás

Mondik Márta

Leconte de Lisle Omoljatok ti gyöngyök,bús csillagok a habba már.Úgy lángol a vörös köd,úgy tündököl a láthatár;szikrázik a rózsás Kelet,kacagnak a betyár szelek,a hullámon tűzszikra jár.Omoljatok ti gyöngyökbús csillagok a habba már.

End of content

End of content