Weöres Sándor: A medve töprengése
Jön a tavasz, megy a tél, barna medve üldögél: -Kibújás, vagy bebújás?
Jön a tavasz, megy a tél, barna medve üldögél: -Kibújás, vagy bebújás?
Reggel Reggel az ember ki se lát, annyi, de annyi
Félelmetes a fenyőerdő, ha messziről nézed őt, de nyájasabb nincs közelről,
Bércek, tavak, folyók, sinek, Bámész, új népek, új napok, Be sietek, be rohanok, Be szaladok, be sietek.
Erre vár régen Pál, ez a neve napja,
Nem vagyonra gyűjtök – időre, hogy kószálhassak szabadon ez idei, s talán jövőre
Nagy télben e napon mire gondol Vince?
Adjon az Isten szerencsét, szerelmet, forró
Havas téli ég alatt, vendégeim a madarak,
Mióta készülök, hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét; egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
End of content
End of content