I. Avarba rejtem a nyarat, hogy új tavaszra megtaláljam. Ki álmot gyűjt, ki aranyat, én csak maréknyi csöndre vágytam. Ringatja lányát a halál bazsalikomos kert ölében, a táj lózungos őszre vár és elvérzik kegyetlen télben. Fellobog néhány dália, hiszi, érdemes hinni még. Közös sorsért, közös HAZÁÉRT sikoltoznak a gesztenyék. Avarba rejtem a nyarat, tán lesz,…
Nem alszom Bőröndbe csomagolt
Eleget laktam már a földön, legszebb ideje váltani. Szörnyesen szűk e testi börtön, rám nőttek falai, rácsai.
és akkor a nap a földre száll piros a tűz csodája
Szabadságharcunk letűnt napvilága, Te vakító nap a század delén, Nem pazaroltad sugarad hiába, Bár vak sötétbe halt meg az égi fény,
A levegő hideg, kék és merev S sziszegve metszi éles cirpelés Mint bánya mélyén a kék érceret A zengő fúró. Már a fény kevés.
Mezítelen reggelek Táncolnak be
Ott voltunk mi az őszi kóstolón eljönnek ide mind tódulnak egyre s mikor már félig este dőlt a hegyre sok fáklya ég nagy hajjal füstölőn hegy oldalában – mind ide gyűltek s lobog az öröm valamint a lángok minket is hívtak játsszunk ispilángot s ó nagyléptű tánc egybevegyültek mind a nagy örömben s Újbor Komához…
Ismerem a hajad csöndjét, ahogyan egy szálat néha ruhámra ejtesz.
Fájni fog a táguló világregében föl- ébredve látni Tűz, Levegő, Víz és Föld elgyengülő hatalma mögött
End of content
End of content