Simai Mihály: Töredék 56 novemberéből

(Fekete Pálnak)

fagyott angyalkönny záporoz

elindulok a sebzett éjben

a kijárási tilalomban

a statárium ellenében

toronyiránt szívem szerint

megyek a füstös feldúlt téren

nézem ahogy a sors-sötétben

két ádáz fényszóró kering

megyek megyek a kattogó

géppuskatűzben s testemet

nem fogják az orosz golyók

megyek megyek megyek

az irgalmatlan sors-sötétben

az omló havat összevérzem

bár nincsenek rajtam sebek

– csak láthatatlan kráterek

akartam küzdöttem reméltem

most átoksújtottan holtfehéren

megyek a mérhetetlen éjben

hát jöjjetek! hát lőjetek!

úgyis meghalni volna jobb!

én bátor népem tíz napig

álmodta szabadság-álmait

s most – mint a szívem – tetszhalott!

Nyitókép: Fortepan