Dsida Jenő: Ősz a sétatéren
Szemem falán kívül is, belül is ez a kietlen őszi tájkép: sétatér.
Szemem falán kívül is, belül is ez a kietlen őszi tájkép: sétatér.
Mikor ránk zúdult ez a szél Barbár álmait sulykolva Harapta, mint jó fejszeél
Lakóföldem zengő zápor ostorozza, vizek ezüstlenek és kék a levegő.
A hosszú, néma mozdulatlan ősz Aranyköpenybe fekszik nyári, dús játékai közt, megvert Dárius, és nem reméli már, hogy újra győz.
Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak, nagy bánata van a cinegemadárnak.
Virágpor száll a levegőben, és ring a hegyoldal köröskörül.
Lenyúlt egy villám a földre, karjába kapta a csöndet.
Namény utcában, Beregszászon, áll-e még az én szülőházam? falán fut még vadszöllő-inda? udvarában leng még a hinta?
Azt, aki nekem tetszik, feltétlenül elhanyagolom. Félek tőle, de inkább tudom: nem lennék méltó párja.
Telente horpadt háztetőkön: világtalan világok romján pókhálót sző körém a bánat.
End of content
End of content