A nap verse

Széttépett versek! Papírfoszlányok! Száz kis darabka Múlt, Mit fel nem támaszt a Jövő!

Lánc, lánc, eszterlánc, eszterlánci cérna, kisleányok bús körében kergetőzöm én ma.

Egy lángot adok, ápold, add tovább; Csillaggal álmodik az éjszaka, És lidércfénnyel álmodik a láp

Nem hiszek már az örök szerelemben, Örülök, ha tíz évet kibírok.

A legáldottabb kéz a földön, a te kezed jó Anyám Rettentő semmi mélyén álltam Közelgő létem hajnalán;

Utak futnak, szaladnak, Messzire tüzek lobognak, Magam is hiszem magamnak.

Szirom borzong a fán, lehull; fehérlő illatokkal alkonyul.

Ma sokszínű vízgyöngyök csillognak Máskor poros levelén a fáknak. Ma mohón és vidáman ölelik Fölül a fényt és alul az árnyat…