Szabó Magda: Pocsolya
Az eső táncolt, énekelt, a fűvön körbe járt, átvonta, húzogatta a gally között haját,
Az eső táncolt, énekelt, a fűvön körbe járt, átvonta, húzogatta a gally között haját,
Ha könny a gyöngy: A fagyöngyök az erdő könnyei,
Kalandvágyból az idő folyosóján képzeletem olykor új szobákba nyit.
Ki minek gondol, az vagyok annak… Mért gondolsz különc rokontalannak? Jelet látsz gyűlni a homlokomra: Te vagy magad, ki e jelet vonja.
Mindíg az elhányt bádogkanalat, a nyomorúság lim-lom tájait kerestem,
Szépen könyörgök, segíts rajtam, Szent Balázs! Gyermekkoromban két fehér gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon
Jön a tavasz, megy a tél, barna medve üldögél: -Kibújás, vagy bebújás?
Reggel Reggel az ember ki se lát, annyi, de annyi
Félelmetes a fenyőerdő, ha messziről nézed őt, de nyájasabb nincs közelről,
Bércek, tavak, folyók, sinek, Bámész, új népek, új napok, Be sietek, be rohanok, Be szaladok, be sietek.
End of content
End of content