Aranyosi Ervin: Gondolatok a Föld napján
Ember, Óvd a Földet, őrizd meg világod,
Ember, Óvd a Földet, őrizd meg világod,
HÚSVÉT ELŐTT… nehéz, szomorú léptek. Húsvét előtt… zokogó, bús miértek.
Alig várták, hogy jöjjön a reggel, s most bánatosan, illatos kenetekkel, sírva sietnek a sír felé hárman,
Harminckét éves lettem én – meglepetés e költemény csecse becse:
Ágyam fölött, a feszület fölött Karácsonytól egész Nagypéntekig
Kis zöld rügyek, kelő rügyek, félig kidugják fejüket s nézik, nézik kíváncsian,
Indulunk újra Golgota felé. Utunkra már a kereszt vet árnyékot.
Az évek jöttek, mentek, elmaradtál Emlékeimből lassan, elfakult Arcképed a szívemben, elmosódott
Április, április, bolondok hónapja! Szeretlek én téged, – a föld akkor kapja
Talpra magyar, hí a haza! Itt az idő, most vagy soha!
End of content
End of content