A nap verse: Pák Diána: Szünet
Most csak egyedül, ahogy a nagyok,
Most csak egyedül, ahogy a nagyok,
Túlszívű lettélsanyvadt szemű másoknéztek
fogyó őszöm delénbronzkori hajnalok
Nincs a világon semmiféle csonttorony,a forgatagban mindenki benne van,
Még az is lehet,Hogy hegyeimetEgyszerSzememmelMegcsalom,
ahol az egyik padon betöltötték végrecukormázas rendeltetésüket.
Ki jön velem krumplit enni?
PénzemenKrisztuselkínzott arca.
Pihegve pihenni tér,alszik fészkén a fény.
fejfám válláramert élhettem egy árva
End of content
End of content