Weinrauch Katalin: Március 12.
Neve napján Gergely szakállát megrázza,
Neve napján Gergely szakállát megrázza,
Vidám lány Ildikó, tréfálgat, mókázik,
Nők nincsenek. A szám remeg. Nők nincsenek. Vannak anyák, és vannak leányok. És rengeteg Istennő, akikben kín remeg. Nők nincsenek.
Sáncban a hóvíz könnyű hajót visz,
Ha Zsuzsanna napján pacsirtadalt hallasz,
Ezt hordtad hát magadban, ez nem lettél soha élve: most, részeidre hullva megannyi tört felszín felmutat.
1 Mert elhagyatnak akkor mindenek.
Szállnak a varjak. Külön-külön és mégis egy gomolyban.
Ma ébred álmából a hétalvó medve,
Újra lebeg, majd letelepszik a földre, végül elolvad a hó: csordul, utat váj.
End of content
End of content