A nap verse

A nap verse: Finta Éva: Jönnek

A nap verse: Finta Éva: Jönnek

Jönnek megannyi tájon táncban a haldokláson végtelen förgetegben nem tudni, merre rettent sorokban, hullámokban akik szerettek egykor kiket egykor szerettünk egy volt velünk a vére egy volt velünk a léte jönnek tömött sorokban bámulva lankadatlan. 

A nap verse: Németi Anett: Szalmaláng

A nap verse: Németi Anett: Szalmaláng

Már térdig ér a lusta köd, szivárvány-ajtókat nyitok, s az ezüst boltívek mögött egy külső héj, egy gyenge tok, alantas testszövet feszül – négyzetméternyi könnyű gyász – egy furcsa céda újra szül, s belém tapad a sűrű máz – fehér illúzió-burok, a mag belül atom-hideg, eredetemhez eljutok, de már tudom, nem éri meg. 

A nap verse: Füzesi Magda: Szimultán

A nap verse: Füzesi Magda: Szimultán

Mint tűzhányó a hegy gyomrában, Úgy van bezárva önmagába Az én világtalan anyám.  Csak tapogat, mint magzat a méhben, Egyforma napok sűrűjében Kitartóan fohászkodik.  Magába néz csak, hosszan, mélyen, És fényt keres a feketében: Emberhez méltó küzdelem. 

End of content

End of content