Mintha nevetni már tilos lenne-Megkopott az él hangomban ,Egy lélegzet pihen még zsebembe’,De bennem, bennem csak csend van Szellem nyelvek ábécéjét hallom,Kóbor fény-illatok járnak,Felettem: megannyi csillag-halomS ostort fon a Hold magának Mintha nevetni már tilos lenne:Anyám keze csöndre legyint-A csukott szoba is megpihenne-…apám ma kint alszik…megint
Két lyuk a falban menedéknekA szobák fehér négyszögénA sarokba bújva üldögélekFehéren iszkol át a fény A lámpák bennük minek égnekMint kék a tüzek közepénBelenyúlok s hazatérek…Szögek vagyunk te meg én
– Anya! Te voltál gyerek?– Voltam.
Nem égő fáklya,Nem aranykorong,
Két szék,két szív. Két pár,két út.
Valami fáj nekem…Vihar van készülőben,
Rovásnyi csak az életem,Strigula az időfán.
Vérezzék bár a számat sás-szavak,hűebb a lényeg,
Kullog a nap, sarkig sebezve,csillagesőt szór rá az este.
Itt kínok laknak meg örömökA szélben álmok járnak este
End of content
End of content