A nap verse: Ferenczi Tihamér: Sóhaj
Múzsámha volna,
Múzsámha volna,
A napot elfogta valakia szél a lombokba visszaült
Ó mi szép a Messziségcsodás, szelid varázsa,
látod az öreg nőt ki a pult mögöttárul én ismerem mióta megszülettem
Mint idézőjelálmainkat elhallgattató papírhulladékon,
Mert a haza nem eladó.Ezüst pénzre sem váltható.
[Az én] hazám az a sáros kis falu,[hol] – ha van eső – már bőven van kenyér,
Olyan régóta nem olvasoksemmit,
Halott fenyők a kősziklákon.Fejüket a felhőkbe fúrják,
A földetizzadt tenyerembe vettem,
End of content
End of content