Aranyosi Ervin: Adventi negyedik gyertya
Negyedik is lángra lobban, kiviláglik tiszta fénye. Ott ragyog a csillagokban, s éled az ember REMÉNYe.
Negyedik is lángra lobban, kiviláglik tiszta fénye. Ott ragyog a csillagokban, s éled az ember REMÉNYe.
Borban miért igazság, Hajnal kakasszóval Nem három, De száz tagadás.
Advent, harmadik vasárnap örömgyertyát gyújtunk, rózsaszínre vált a lelkünk, nem nyomaszt a múltunk.
Izzik a tűzhely, ajtaja hajtva, szökkenve sziszegnek a szikraszilánkok álmokat űzve nézek a tűzbe: élnek a lángok sírnak a lángok.
Egy eldobott kő, talán így végleg… Kicsi hazácskám, látod már, téged most elárul fiad.
… A második is fényre lobban, jelzi, angyal szállt a földre: – Éljetek méltóbban, jobban, s várjatok az újszülöttre!
A kis angyalkák szürkeszín szitáján a földre szikra lisztszemek szitálnak s a fehér földre mosolyogva, lassan
Néha ügyetlen vagyok Nem tartalak eléggé és elejtelek
Advent első vasárnapján felgyullad egy gyertya fénye. Melegítse át szívedet, legyen fénylő eredménye.
End of content
End of content